Pretty girls and Demi Lovato

7. Fejezet

- Hit the light, let the music move you, lose control tonight! - szól a rádió. Elmélázva eszegetem a reggelimet. Selena hangja azonban megnyugtat egy kicsit. Néha meg szoktam hallgatni a régebbi Miley Cyrus, Demi Lovato vagy éppen Selena Gomez dalokat.

    A lábaimmal mégis idegesen dobolok. Felállok és elveszek egy banánt a gyümölcsös tálból. Visszaülnék a székre, de fenékre esek. Elterülök a földön. Hanyatt fekve a bátyámat pillantom meg.

- Valami baj van Hercegnő? Megfosztották a trónjától? - kérdezi a kezét az állának támasztva Josh.

- Kösz, én is téged - morgom gúnyosan. Apa hívott régen hercegnőnek. - Ne hívj így. Eléggé izgulok - közben feltápászkodok.

- Nyugi Han. A kisujjadból kirázod - mondja. Megölel, majd felborzolja a hajam. Én meg a képébe nyomom a banánom. Talán igaza van. Elvégre a lámpaláz miatt nem kell aggódnom de azért elég rendesen be tudok parázni.

- Ne már, most fésülködtem - nevetek rajta. Nem igazán szeretem ha a hajamhoz nyúlkálnak, azt meg főleg nem ha összeborzolják. Sok munka van benne mire kigubancolom a hatalmas szőke sörényemet. - Mosd meg az arcod. Elviszel kocsival? - van kocsink is, de leginkább deszkával megyünk mindenhová. Mielőtt beszálnék a kocsiba, intek Emilynek hogy őt is elvisszük. Bekapcsolom a rádiót: Miley Cyrus - Party in the USA és Olly Murs - Troublemaker -t énekeljük a kora reggel munkába indulók legnagyobb bánatára ugyanis végig üvöltjük az utat. Mire odaérünk már kellően jó kedvem van ahhoz, hogy ne izguljak.

- Sok szerencsét! - húzkodja meg a hajam Josh.

  Bemegyünk az iskolába. A diákok egy része még kint ácsorog de vannak akik már bejöttek az aulába. Minden egyes kimondott szó, megtett lépés visszhangzik a tágas épületben. fényes márvány szerű padló borítja és a falakat kő faragás díszíti. A faragás sikeres embereket és néhány idézetet ábrázol. Az ajtónál biztonsági őrök módjára állnak a dísznövények, páfrányok. Egy-egy lépcső vezet a jobb oldali és a bal oldali szárny felé majd még egy ki az udvarra és egy újabb a tornaterem felé. A színház épületünk külön áll az iskolától körülbelül 50 méterre helyezkedik el. Elköszönök Emilytől. A próbaterembe lépek ahol már minden kórusos ott van. Beéneklünk, aztán átmegyünk a színház terembe. Az egész iskola ott ül. Felsősök, alsósok, végzősök. A „kulisszák mögött” várakozunk. Ez az egész felhajtás a miatt van, mert az iskolánk 40 éves évfordulóját ünnepeljük. Hurrá. Kilesek a nehéz bíborszínű, aranyszalaggal összekötött függönyök mögül. Látom, ahogy Carly a negyedik sor környékén egy végzős fiúval beszélget. Mellettük Josh foglal helyet, az első sorban pedig...szentséges jó úristen. Levegőt venni is elfelejtek. Perrie Edwards, Taylor Swift, Harry Niall és ül. A szívem kihagy verni. Nem szóltak, hogy meg fogják nézni. Ez meglep nem is kicsit.
  Az énektanárom teát és sütit kínálva nyalizik nekik. A szememet forgatom. Ő ilyen. Elkezdődik a műsor: Anne Marley elszaval egy verset a céltudatosságról vagy miről és iskolánkat dicséri meg a kosárlabda csapat kiváló teljesítményét ebben a félévben. Taps. Bevonulunk, a sort én zárom. A kórus belekezd a dalba. A szívem a torkomban dobog. Az első sorra nézek. Mosolyognak és úgy bámulnak hogy majd kiesik a szemük. Nem tudom ezt azért csinálják-e mert ennyire érdekes az előadás vagy azért mert idegesíteni akarnak. Mindenki más normálisan viselkedik ahogy egy ilyen rendezvényen kell: ásítozik, telefonját nyomkodja vagy kő-papír-ollót játszik. Én következek és mindent beleadok a szólómba. A hangom egyetlen egyszer sem remeg meg. Az utolsó részt mindannyian énekeljük. Vége. Dörgő taps. Meghajolunk én pedig fülig érő szájjal megyek vissza a biztonságos függönyök mögé. A műsor végeztével odarohanok hozzájuk és az első dolgom az, hogy belebokszolok Harry és Niall vállába.

- Aúúú. Most mi van? Nem örülsz nekünk?  - kérdezi a göndör hajú.

- De csak nagyon izgultam és ti rátettetek egy lapáttal - mosolygok rájuk. - Köszi hogy megnéztétek. Aztán eljön az a pillanat mikor Perrie Edwards kezet nyújt és...úristen. Megdicsér. Én meg kikotyogom hogy imádom a Little Mixet. Ő csak egy vigyorral nyugtázza hogy újabb rajongóra akadt. Taylor is tesz felém egy lépést és vállon vereget.

- Nekem is tetszett. - egy bók Tőle? Ez furcsa. Talán Harry tanácsára megbékélt velem.

- Ennek örülök - mondom, és kifelé indulunk. Mielőtt az ajtóhoz érnénk, megszólal egy hang.

- Fizika órára tart ugye Reid kisasszony? - kiált nekem valaki. Dörgő, mély basszus szólal meg.

- Igen igazgató úr - válaszolom. Rajtakapott. A francba!Jó lett volna egy szabadnap az iskolából.

- Akkor ma este találkozunk. - mondja Niall. A többiek is elköszönnek. Távolodó sziluettjüket nézve rádöbbenek milyen hosszú is lesz ez a nap.

  Felmegyek a terembe és hallgatom az egyik osztálytársam feleletét Newton törvényeiből. Még átszenvedek 3 órát (Matek, Történelem, Irodalom). Abban a pillanatban, hogy megszólal a csengő, észvesztve rohanok kifelé a suliból. A deszkámon állva száguldok végig az utcánkon. A hideg téli szél kicsípi az arcom, de ezt sem bánom. Mert arra gondolok, hogy mikor hazaérek, bebújok a takaró alá egy forró csokival és talán alszok is egyet, de a sors közbe szól. Alighogy belépek az ajtón, csöngetnek. Carly az.

- Mivel kezdjük a készülődést? Smink? Cipő? Tudom már: ruha.

- Hát nem is tudom... aludni akartam egyet. Lefárasztott a fizika... - mondom eltöprengve.Megdöbbenve néz rám aztán javasolja hogy nézzük meg a kedvenc sorozatunkat ha már pihenni akarok.

- Oké - beletörődök. Úgysincs más választásom. Csinálok popcornt aztán felcuccolunk a szobámba. A PLL végére már elbóbiskolok, amit Carly nem tolerál. Megbök. Felriadok és leesek egyenesen a pattogatott kukoricás tálba.

- Szép volt! - nevet a barátnőm, aki éppen előveszi a táskáját. Sminkelni kezdi magát aztán engem is. Mindketten felvesszük a ruhánkat, cipőnket.

  20 perc múlva már Josh kocsijában ülünk és a Jingle Bell Ball helyszínére tartunk. A bátyám totál ledöbbenve néz minket a visszapillantó tükörből, mert 1. engem még sosem látott így kicicomázva, 2. Carly tetszik neki.

  Eleanor már az épület előtt áll és csodásan fest: a sminkje szolid, a haja csillog és a ruhája minden porcikájára illik.

- Hello! - köszön. - Dan bennt van és még egy utolsót próbálnak, Perrie pedig készülődik, szóval nem kell rájuk várnunk. Menjünk be - mondja és úgy is teszünk.

    A hatalmas terem vagy minek nevezzem, tökéletesen fel van díszítve. A színpadon már csak az utómunkálatok folynak. Menedzserek, pincérek, kidobó emberek és sztárok szaladgálnak mindenhol. Hihetetlen.

  Elbambulva csodálkozok. Carly reakciója is ugyanez. Tátott szájjal mered maga elé.

Eleanor csak somolyog magában. Ő bizonyára már megszokta, hogy efféle helyekre jár. - Taylor azt mondta, hogy lepakolhatunk nála.

  Belépünk az ötözőbe és megpillantom a szőke lányt. Amellett hogy elképesztően sok smink van rajta, nagyon csinos.

Köszön nekünk, miközben a telefonját nyomkodja. Felakasztom a kabátom, a táskám pedig az asztalra teszem.

- Hol van a kalapom? Mondtam, hogy mindent készítsetek elő! Ne kelljen megismételnem! - szegény rendező feliratú pólóban lévő lány hallgatja a kiborulását. Úgy látszik rá így hat a stressz. Nem szeretném végignézni ahogyan, leordítja a lány fejét.

- Hív a természet. Majd jövök - szólok nekik. Nagy nehezen megtalálom a mosdót. Azt hiszem, egyedül vagyok. Felsóhajtok. - Na, végre! Csönd van - Ekkor hirtelen kicsapódik az egyik fülke ajtaja.

- Fellépés előtti stressz?

    Felsikoltok és ijedtemben lefejelem a tükröt. Aztán észreveszem ki szólt: Demi Lovato áll előttem teljes életnagyságban. Szép arcán szolid smink van, ajkai szájfénytől csillognak. Ami a legfeltűnőbb rajta az a híres mosolya. Arra várok hogy mikor ébredek fel, mert az lehetetlen hogy Demivel beszélgetek a mosdóba. Még mindig nem fogom fel a történéseket.Úristen, gondolom magamban. Megmondom neki hogy csak egy barátomat jöttem megnézni.

- Kit?

- Niall Horan.

- Ismerem. Nagyon kedves fiú. Barátok vagyunk. - mosolyog rám azzal a híres mosolyával. kezet mos. - Én viszont fellépek, úgyhogy megyek. Megnézed?

- Még szép! - válaszolom, majd együtt lépünk ki a mosdóból. A The Wanted a Glad you came-t adja elő, mikor végeznek, átadják a helyet Birdy-nek, aki a Skinny Love-ot énekli.

    A színpad mögött rátalálok Carlyra, Eleanorra és a Little Mixre. Perrie jön felém nagy lendülettel.

- Carly a barátnőd egy tök kedves lány, de én nem kedvelem azokat az embereket, akik kétszínűek. Szóval megmondanád neki, hogy ne játszadozzon Niall szívével?

- Mi van? - bukik ki belőlem a nem túl udvarias kérdés.

- Azt mondta, idézem: „Niall tök jó fej, lehet, hogy összejönnék vele”. Idézet vége. - felvonja a szemöldökét. Nem reagálok, mert semmit sem értek tehát folytatja: Neki te tetszel. Nem ő.

- Ne beszélj már hülyeségeket, ez lehetetlen... - a fülem nem értelmezi a szavakat amiket kimond. Vagy csak nem akarja?

- Miért lenne az? Hanna, te kedves vagy, szép és jól énekelsz. Tapasztaltam. Ideális lennél neki...

- Nem! - kiáltok fel kissé túl hevesen. A körülöttünk állok megbámulnak. - Mi csak barátok vagyunk. Ennyi.

- Ha te mondod... - legyint fáradtan. Beleun abba, hogy győzködjön. - De ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek.

  Visszamegyünk a többiekhez. Taylor is megérkezik, az egyik csendes zugban beszélget Harry-vel. Nem jön ide hozzánk. Az ő baja. Demi Lovato szalad fel a színpadra. Egy lassú számmal kezd: Skyscraper.  A kedvencem. A tömeg, ami a színpad előtt áll, átveszi a melankolikus hangulatot. Vannak, aki vele éneklik, sírnak vagy a könnyeiket törölgetve néznek fel rá. A gyönyörű dal véget ér. A Give your heart a break -be kezd. Híres dal. Mindenki jól szórakozik. A közönség egy emberként tombol. Mikor befejezi a számot, Demi lesétál. Pacsira nyújtom a kezem ő meg belecsap.Gratulálok neki a nagyszerű fellépéshez.

- Köszi. Megiszunk valamit? Teljesen kiszáradt a torkom. - kérdezi. Én kérdőn a barátaimra nézek. Bólogatnak és a kezükkel mutatják hogy "hess". Bizonyára látják rajtam a bezsongás jeleit. Tényleg imádom Demit és a zenéjét. Régen sokat segített.

- Aha, menjünk. - Demi hoz italt én addig leülök. Mikor felém tart, majdnem rám borítja a kólát, de végül nem.

- Erről eszembe jut, hogy ismerkedtem meg Niallal. - mosolygok, majd elmesélem neki.

- A férfimosdós a kedvenc részem. - nevet a lány. Abbahagyjuk a nevetést. - Én is kedvelem Niallt, ő egy olyan ember, akit csak szeretni lehet. De azok után, amik történtek velem nem akartam kapcsolatot és ezt meg is mondtam neki. - ezek szerint az ír srác járni akart vele. Érdekes. Figyelmemet újra a beszélgető partnerem felé irányítom. Elmesél mindent, ami az elmúlt években történt vele: Hogy bántották az emberek, ő meg akart felelni mindekinek aztán volt ott alkohol és egyebek. A családja és a barátai mindig mellette álltak, többek között ennek köszönhető, hogy felismerte: segítségre van szüksége. Nagyon őszintén és bizalmasan viselkedik velem. Még egy ideig beszélgetünk, aztán elfogy a kólánk, mert véletlenül kiborítottam, és a témánk is.

- Most megyek és megnézem a Little Mixet. Nem baj ugye?

- Dehogy. - válaszolja és máris felkarolja két biztonsági őr vagy testőr akik elvezetik nehogy megtámadják őt a rajongók.

  Visszafele menet élvezem a hangulatot, ami szinte simogatja a bőrömet. A zene a boldog táncoló emberek, egy barna és kék szempár. Rögtön felismerem és a maradék utat futva teszem, meg ami eléggé nehéz a 7 centis sarkaimon. Egyszer nekiesek egy biztonsági őrnek, de mire észrevennék már tovább álltam. Mire visszaérek, az One Direction többi tagja is megérkezik. Niall megölel.

- Szia, Hanna. Van valami baj? - kérdezi Zayn.

- Itt van Chris Webber. - tétovázok, de végül kimondom. A fiúk, Eleanor, Perrie és Carly egy emberként fordulnak felém. Liam Louis és Harry kérdőn néznek rám. Pont most kell elkezdenem magyarázkodni? Jajj nekem...