- Hit the light, let the music move you, lose control tonight! - szól
a rádió. Elmélázva eszegetem a reggelimet. Selena hangja azonban megnyugtat egy
kicsit. Néha meg szoktam hallgatni a régebbi Miley Cyrus, Demi Lovato vagy
éppen Selena Gomez dalokat.
A lábaimmal mégis idegesen
dobolok. Felállok és elveszek egy banánt a gyümölcsös tálból. Visszaülnék a
székre, de fenékre esek. Elterülök a földön. Hanyatt fekve a bátyámat pillantom meg.
- Valami baj van Hercegnő? Megfosztották a trónjától? - kérdezi a
kezét az állának támasztva Josh.
- Kösz, én is téged - morgom gúnyosan. Apa hívott régen hercegnőnek.
- Ne hívj így. Eléggé izgulok - közben feltápászkodok.
- Nyugi Han. A kisujjadból kirázod - mondja. Megölel, majd
felborzolja a hajam. Én meg a képébe nyomom a banánom. Talán igaza van. Elvégre a lámpaláz miatt nem kell aggódnom de azért elég rendesen be tudok parázni.
- Ne már, most fésülködtem - nevetek rajta. Nem igazán szeretem ha a hajamhoz nyúlkálnak, azt meg főleg nem ha összeborzolják. Sok munka van benne mire kigubancolom a hatalmas szőke sörényemet. - Mosd meg az arcod.
Elviszel kocsival? - van kocsink is, de leginkább deszkával megyünk mindenhová.
Mielőtt beszálnék a kocsiba, intek Emilynek hogy őt is elvisszük. Bekapcsolom
a rádiót: Miley Cyrus - Party in the USA és Olly Murs - Troublemaker -t énekeljük a kora reggel munkába indulók legnagyobb bánatára ugyanis végig üvöltjük az utat. Mire odaérünk már kellően jó kedvem van ahhoz, hogy ne izguljak.
- Sok szerencsét! - húzkodja meg a hajam Josh.
Bemegyünk az iskolába. A diákok egy része még kint ácsorog de vannak akik már bejöttek az aulába. Minden egyes kimondott szó, megtett lépés visszhangzik a tágas épületben. fényes márvány szerű padló borítja és a falakat kő faragás díszíti. A faragás sikeres embereket és néhány idézetet ábrázol. Az ajtónál biztonsági őrök módjára állnak a dísznövények, páfrányok. Egy-egy lépcső vezet a jobb oldali és a bal oldali szárny felé majd még egy ki az udvarra és egy újabb a tornaterem felé. A színház épületünk külön áll az iskolától körülbelül 50 méterre helyezkedik el. Elköszönök
Emilytől. A próbaterembe lépek ahol már minden kórusos ott van. Beéneklünk,
aztán átmegyünk a színház terembe. Az egész iskola ott ül. Felsősök, alsósok, végzősök. A „kulisszák mögött”
várakozunk. Ez az egész felhajtás a miatt van, mert az iskolánk 40 éves
évfordulóját ünnepeljük. Hurrá. Kilesek a nehéz bíborszínű, aranyszalaggal összekötött függönyök mögül. Látom, ahogy Carly
a negyedik sor környékén egy végzős fiúval beszélget. Mellettük Josh foglal helyet, az első sorban
pedig...szentséges jó úristen. Levegőt venni is elfelejtek. Perrie Edwards, Taylor Swift, Harry Niall és ül. A szívem kihagy verni. Nem szóltak, hogy meg fogják nézni. Ez
meglep nem is kicsit.
Az énektanárom teát és sütit kínálva nyalizik nekik. A szememet forgatom. Ő ilyen. Elkezdődik a műsor: Anne Marley elszaval egy verset a céltudatosságról vagy miről és iskolánkat dicséri meg a kosárlabda csapat kiváló teljesítményét ebben a félévben. Taps. Bevonulunk, a sort én zárom. A kórus belekezd a dalba. A szívem a torkomban dobog. Az első sorra nézek. Mosolyognak és úgy bámulnak hogy majd kiesik a szemük. Nem tudom ezt azért csinálják-e mert ennyire érdekes az előadás vagy azért mert idegesíteni akarnak. Mindenki más normálisan viselkedik ahogy egy ilyen rendezvényen kell: ásítozik, telefonját nyomkodja vagy kő-papír-ollót játszik. Én következek és mindent beleadok a szólómba. A hangom egyetlen egyszer sem remeg meg. Az utolsó részt mindannyian énekeljük. Vége. Dörgő taps. Meghajolunk én pedig fülig érő szájjal megyek vissza a biztonságos függönyök mögé. A műsor végeztével odarohanok hozzájuk és az első dolgom az, hogy belebokszolok Harry és Niall vállába.
Az énektanárom teát és sütit kínálva nyalizik nekik. A szememet forgatom. Ő ilyen. Elkezdődik a műsor: Anne Marley elszaval egy verset a céltudatosságról vagy miről és iskolánkat dicséri meg a kosárlabda csapat kiváló teljesítményét ebben a félévben. Taps. Bevonulunk, a sort én zárom. A kórus belekezd a dalba. A szívem a torkomban dobog. Az első sorra nézek. Mosolyognak és úgy bámulnak hogy majd kiesik a szemük. Nem tudom ezt azért csinálják-e mert ennyire érdekes az előadás vagy azért mert idegesíteni akarnak. Mindenki más normálisan viselkedik ahogy egy ilyen rendezvényen kell: ásítozik, telefonját nyomkodja vagy kő-papír-ollót játszik. Én következek és mindent beleadok a szólómba. A hangom egyetlen egyszer sem remeg meg. Az utolsó részt mindannyian énekeljük. Vége. Dörgő taps. Meghajolunk én pedig fülig érő szájjal megyek vissza a biztonságos függönyök mögé. A műsor végeztével odarohanok hozzájuk és az első dolgom az, hogy belebokszolok Harry és Niall vállába.
- Aúúú. Most mi van? Nem örülsz nekünk? - kérdezi a göndör hajú.
- De csak nagyon izgultam és ti rátettetek egy lapáttal - mosolygok
rájuk. - Köszi hogy megnéztétek. Aztán eljön az a pillanat mikor Perrie Edwards kezet nyújt és...úristen. Megdicsér. Én meg kikotyogom hogy imádom a Little Mixet. Ő
csak egy vigyorral nyugtázza hogy újabb rajongóra akadt. Taylor is tesz felém egy lépést és vállon vereget.
- Nekem is tetszett. - egy bók Tőle? Ez furcsa. Talán Harry tanácsára
megbékélt velem.
- Ennek örülök - mondom, és kifelé indulunk. Mielőtt az ajtóhoz érnénk,
megszólal egy hang.
- Fizika órára tart ugye Reid kisasszony? - kiált nekem valaki. Dörgő, mély basszus szólal meg.
- Igen igazgató úr - válaszolom. Rajtakapott. A francba!Jó lett volna egy szabadnap az iskolából.
- Akkor ma este találkozunk. - mondja Niall. A többiek is elköszönnek. Távolodó sziluettjüket nézve rádöbbenek milyen hosszú is lesz ez a nap.
Felmegyek a terembe és
hallgatom az egyik osztálytársam feleletét Newton törvényeiből. Még átszenvedek
3 órát (Matek, Történelem, Irodalom). Abban a pillanatban, hogy megszólal a
csengő, észvesztve rohanok kifelé a suliból. A deszkámon állva száguldok végig
az utcánkon. A hideg téli szél kicsípi az arcom, de ezt sem bánom. Mert arra gondolok,
hogy mikor hazaérek, bebújok a takaró alá egy forró csokival és talán alszok is
egyet, de a sors közbe szól. Alighogy belépek az ajtón, csöngetnek. Carly az.
- Mivel kezdjük a készülődést? Smink? Cipő? Tudom már: ruha.
- Hát nem is tudom... aludni akartam egyet. Lefárasztott a fizika... -
mondom eltöprengve.Megdöbbenve néz rám aztán javasolja hogy nézzük meg a kedvenc sorozatunkat ha már pihenni akarok.
- Oké - beletörődök. Úgysincs más választásom. Csinálok popcornt aztán felcuccolunk
a szobámba. A PLL végére már elbóbiskolok, amit Carly nem tolerál. Megbök.
Felriadok és leesek egyenesen a pattogatott kukoricás tálba.
- Szép volt!
- nevet a barátnőm, aki éppen előveszi a táskáját. Sminkelni kezdi magát aztán
engem is. Mindketten felvesszük a ruhánkat, cipőnket.
20 perc múlva már Josh kocsijában ülünk és a Jingle Bell Ball
helyszínére tartunk. A bátyám totál ledöbbenve néz minket a visszapillantó tükörből, mert 1. engem még sosem látott
így kicicomázva, 2. Carly tetszik neki.
Eleanor már az épület előtt
áll és csodásan fest: a sminkje szolid, a haja csillog és a ruhája minden
porcikájára illik.
- Hello! - köszön. - Dan bennt van és még egy utolsót próbálnak,
Perrie pedig készülődik, szóval nem kell rájuk várnunk. Menjünk be - mondja és
úgy is teszünk.
A hatalmas terem vagy minek
nevezzem, tökéletesen fel van díszítve. A színpadon már csak az utómunkálatok folynak.
Menedzserek, pincérek, kidobó emberek és sztárok szaladgálnak mindenhol. Hihetetlen.
Elbambulva csodálkozok. Carly reakciója is ugyanez.
Tátott szájjal mered maga elé.
Eleanor csak somolyog magában. Ő bizonyára már megszokta, hogy efféle
helyekre jár. - Taylor azt mondta, hogy lepakolhatunk nála.
Belépünk az ötözőbe és megpillantom a szőke lányt. Amellett hogy
elképesztően sok smink van rajta, nagyon csinos.
Köszön nekünk, miközben a telefonját nyomkodja.
Felakasztom a kabátom, a táskám pedig az asztalra teszem.
- Hol van a kalapom? Mondtam, hogy mindent készítsetek elő! Ne kelljen
megismételnem! - szegény rendező feliratú pólóban lévő lány hallgatja a
kiborulását. Úgy látszik rá így hat a stressz. Nem szeretném végignézni ahogyan,
leordítja a lány fejét.
- Hív a természet. Majd jövök - szólok nekik. Nagy nehezen megtalálom
a mosdót. Azt hiszem, egyedül vagyok. Felsóhajtok. - Na, végre! Csönd van -
Ekkor hirtelen kicsapódik az egyik fülke ajtaja.
- Fellépés előtti stressz?
Felsikoltok és ijedtemben
lefejelem a tükröt. Aztán észreveszem ki szólt: Demi Lovato áll előttem teljes
életnagyságban. Szép arcán szolid smink van, ajkai szájfénytől csillognak. Ami a legfeltűnőbb rajta az a híres mosolya. Arra várok hogy mikor ébredek fel, mert az lehetetlen hogy Demivel beszélgetek a mosdóba. Még mindig nem fogom fel a történéseket.Úristen, gondolom magamban. Megmondom neki hogy csak egy barátomat jöttem megnézni.
- Kit?
- Niall Horan.
- Ismerem. Nagyon kedves fiú. Barátok vagyunk. - mosolyog rám azzal a
híres mosolyával. kezet mos. - Én viszont fellépek, úgyhogy megyek. Megnézed?
- Még szép! - válaszolom, majd együtt lépünk ki a mosdóból. A The
Wanted a Glad you came-t adja elő, mikor végeznek, átadják a helyet Birdy-nek,
aki a Skinny Love-ot énekli.
A színpad mögött rátalálok
Carlyra, Eleanorra és a Little Mixre. Perrie jön felém nagy lendülettel.
- Carly a barátnőd egy tök kedves lány, de én nem kedvelem azokat az embereket,
akik kétszínűek. Szóval megmondanád neki, hogy ne játszadozzon Niall szívével?
- Mi van? - bukik ki belőlem a nem túl udvarias kérdés.
- Azt mondta, idézem: „Niall tök jó fej, lehet, hogy összejönnék vele”.
Idézet vége. - felvonja a szemöldökét. Nem reagálok, mert semmit sem értek
tehát folytatja: Neki te tetszel. Nem ő.
- Ne beszélj már hülyeségeket, ez lehetetlen... - a fülem nem értelmezi a szavakat amiket kimond. Vagy csak nem akarja?
- Miért lenne az? Hanna, te kedves vagy, szép és jól énekelsz.
Tapasztaltam. Ideális lennél neki...
- Nem! - kiáltok fel kissé túl hevesen. A körülöttünk állok megbámulnak. - Mi csak barátok vagyunk.
Ennyi.
- Ha te mondod... - legyint fáradtan. Beleun abba, hogy győzködjön. -
De ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek.
Visszamegyünk a többiekhez. Taylor is megérkezik, az egyik csendes
zugban beszélget Harry-vel. Nem jön ide hozzánk. Az ő baja. Demi Lovato szalad
fel a színpadra. Egy lassú számmal kezd: Skyscraper. A kedvencem. A tömeg, ami a színpad előtt
áll, átveszi a melankolikus hangulatot. Vannak, aki vele éneklik, sírnak vagy a
könnyeiket törölgetve néznek fel rá. A gyönyörű dal véget ér. A Give your heart
a break -be kezd. Híres dal. Mindenki jól szórakozik. A közönség egy emberként tombol.
Mikor befejezi a számot, Demi lesétál. Pacsira nyújtom a kezem ő meg belecsap.Gratulálok neki a nagyszerű fellépéshez.
- Köszi. Megiszunk valamit? Teljesen kiszáradt a torkom. - kérdezi. Én
kérdőn a barátaimra nézek. Bólogatnak és a kezükkel mutatják hogy "hess". Bizonyára látják rajtam a bezsongás jeleit. Tényleg imádom Demit és a zenéjét. Régen sokat segített.
- Aha, menjünk. - Demi hoz italt én addig leülök. Mikor felém tart,
majdnem rám borítja a kólát, de végül nem.
- Erről eszembe jut, hogy ismerkedtem meg Niallal. - mosolygok, majd
elmesélem neki.
- A férfimosdós a kedvenc részem. - nevet a lány. Abbahagyjuk a
nevetést. - Én is kedvelem Niallt, ő egy olyan ember, akit csak szeretni lehet.
De azok után, amik történtek velem nem akartam kapcsolatot és ezt meg is
mondtam neki. - ezek szerint az ír srác járni akart vele. Érdekes. Figyelmemet
újra a beszélgető partnerem felé irányítom. Elmesél mindent, ami az elmúlt
években történt vele: Hogy bántották az emberek, ő meg akart felelni mindekinek
aztán volt ott alkohol és egyebek. A családja és a barátai mindig mellette álltak,
többek között ennek köszönhető, hogy felismerte: segítségre van szüksége.
Nagyon őszintén és bizalmasan viselkedik velem. Még egy ideig beszélgetünk,
aztán elfogy a kólánk, mert véletlenül kiborítottam, és a témánk is.
- Most megyek és megnézem a Little Mixet. Nem baj ugye?
- Dehogy. - válaszolja és máris felkarolja két biztonsági őr vagy testőr akik elvezetik nehogy megtámadják őt a rajongók.
Visszafele menet élvezem a hangulatot,
ami szinte simogatja a bőrömet. A zene a boldog táncoló emberek, egy barna és
kék szempár. Rögtön felismerem és a maradék utat futva teszem, meg ami eléggé
nehéz a 7 centis sarkaimon. Egyszer nekiesek egy biztonsági őrnek, de mire
észrevennék már tovább álltam. Mire visszaérek, az One Direction többi tagja is
megérkezik. Niall megölel.
- Szia, Hanna. Van valami baj? - kérdezi Zayn.
- Itt van Chris Webber. - tétovázok, de végül kimondom. A fiúk,
Eleanor, Perrie és Carly egy emberként fordulnak felém. Liam Louis és Harry
kérdőn néznek rám. Pont most kell elkezdenem magyarázkodni? Jajj nekem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése