Hello Olvasók,
A múlt héten abból álltak a napjaim hogy reggel felkelek, iskolába megyek, hazajövök olvasok vagy írok aztán kidőlök és elalszom tehát van rá okom amiért egy kis szünetet tartottam.Bocsi, bocsi és még egyszer bocsi. Elég hosszú idő után hozom az új részt de remélem tetszeni fog. :)
Ölel:
Jesy
Jesy
- Ha ezt a vonalat behúzzuk, keletkezik
egy derékszögű háromszög. - darálja a tanár a tananyagot. Olyan unalmasan beszél,
hogy elálmosodom tőle.
A tegnapi deszkázástól minden izmom
sajog. Mikor kicsöngetnek, egy öregember lassúságával tápászkodok fel.
- A házi feladatot a tankönyv 94.
oldalán találjátok. - kiált utánunk a tanár, de az osztály 90% már rég elhagyta
a termet. A lépcsőn lépkedek, lefelé mikor a telefonom megszólal. Zayn az.
Hangom visszhangzik a viszonylag üres folyosón ahogy beleszólok a telefonba.
- Csak azért hívlak, mert Perrienek
ma kiveszik a manduláját. Szóval, ha akarsz, bemehetsz hozzá. Mi is megyünk
holnap.
- Óóó. Holnap versenyem lesz, de
szerdán mindenképpen bemegyek.
- Aznap jön haza. - mondja Zayn.
Francba!
- Akkor elmegyek vele kávézni vagy
valami. - motyogom.
- Rendben. Most mennem kell. Louis
hagyjál már! Nem fogom megnyalni Liam arcát! Na, szia. - köszön és megszakítja
a vonalat, én eddig a deszkámra pattanva a pálya felé száguldok. Már majdnem odaérek,
mikor megpillantom az exem. Ugyanaz a póló van, rajta, mint akkor. Megrohannak
a nyár emlékei:
*Visszaemlékezés*
2011. június. 11.
A nap mikor Gerrett West elment
Kilépek a napsütötte iskolaudvarra.
Lányokat látok csoportosulni az egyik padnál. Elindulok, feléjük mert tudom, hogy
ott van. Mikor megpillant, megszólal:
- Jól van. Na csá, léptem. - az
egyik vörös hajú lány még javában beszél hozzá, de ő felpattan a padról. A
karjaiba zár. Mire kibontakozunk az ölelésből a lányok csalódottan
szétszélednek. A suliban ő áll a top tízes lista elején. Sokan szeretnének vele
járni mégis engem választott. Kéz a kézben indulunk el. Egészen a
kereszteződésig így megyünk, onnantól deszkával folytatjuk az utat. Megérkezünk
a pályára.
- Hello Pinky! - köszön Ed, a rózsaszín
tincseimre utalva.
Üdvözlöm őket. Ed
éppen egy kickflipet csinál, Emily az új tag meg egy ollie-t, Adam Cherylnek
tart kiselőadást a „rágózás deszkázás közben” veszélyeiről, Michael telefonon
szakít az egyik barátnőjével pedig vagy ezerszer elmagyaráztam neki hogy
mekkora bunkóság.
- Bocs édesem ez nem fog működni...
- magyaráz a telefonba. A szememet forgatva haladok el mellette. Nem egy pofont
kapott már ezért a volt barátnőitől.
Gerrett ugat egyet. Továbbmennék,
de egyszeriben azt veszem észre, hogy valaki leterít a földre. Gerrett. A
fejembe nyilall a fájdalom.
- Normális vagy ember? - csattan
fel Chris közben felsegít. Leporolom magam. Épp indulna, hogy lerendezze a
dolgokat.
- Nyugi, semmi bajom. Nem kell a
cirkusz. - visszarántom. Már mindenki minket figyel. Kezd kellemetlenné válni.
Chris kissé hirtelen haragú.
- És ha komolyan megsérültél volna,
- a „bűnöshöz” intézi szavait.
- Na, jó. Azért ne dramatizáld túl.
- a szemébe nézek. Gerrett bocsánatot kér (de amúgy is megette volna) ettől
kicsit megenyhül, dühösen fújtatva otthagyja.
Már vagy egy órája próbál Ed megtanítani a heelflipre, sikertelenül.
- Azt a lábad ne oda tedd, különben
akkorát borulsz, hogy öröm lesz nézni. - már a fejét fogja a bénázásomtól.
Ekkor Abby lépked keresztül a pályán. Egyik kezében kosárral, a másikban
tálcával.
- El is felejtettem a Piknik
Pénteket. - csapok a homlokomra. Abby Adam szájára egy csókot, a kezébe egy
tálcát nyom. Ha ráérnek, együtt sütnek-főznek és elhozzák nekünk az ételt és
csapunk egy pikniket.
- Kajaaa! - ezt a szót kántálva
rohannak a szendvicsek, sütik felé a McAdan testvérek a többiekkel együtt.
Leülünk, eszünk, sztorizgatunk.
Imádok a deszkásokkal lenni, ők a második nem hivatalos családom. Ennek okai
vannak: befogadtak mikor barátokra volt szükségem, együtt sírtunk vagy
nevettünk a bennfentes poénokon. Ez az érzés semmi máshoz nem hasonlítható.
A lágy nyári szellő meglenget párat
a pink tincseim közül. Csak hallgatom Ed és Em újabb testvéri vitáját. Ed a kukoricáját rágcsálja miközben
hevesen beszél.
- Jó, akkor igazad van. - fejezi be végül Ed és kinyújtja a nyelvét, amin tökéletesen láthatóvá válnak a félig megrágott kukoricaszemek.
- Öcsém, te nagyon gusztustalan
tudsz lenni. - szól közbe Michael. Ebből parázs vita alakul ki.
- Kék csimpánz! - ordítja el magát
Adam. Ha ezt mondja, azt jelenti, mindenki azon nyomban hanyatt vágja magát és síri
csöndben az eget vizslatja. Ez valami relaxációs módszer, mondja ő, aki pszichológia
szakon végzett az egyetemen, most pedig helyettes jógaoktató a közeli sport
centrumban.
A tökéletes csendet kihasználva a
bárányfelhőket nézegetem. Van köztük pizza, rózsa, kalap és kecske formájú is.
Chris feltűnik a színen és mellém fekszik, megfogja a kezem. Fogalmam sincs hol
volt idáig. Végül öt perc elteltével felkelünk és elkezdenénk szedelőzködni
mikor Gerrett azt mondja:
- Nézzétek meg a truckstand-et,
amit ma tanultam! - megcsinálja, körbeszáguldja, a pályát aztán felugrat, a
rámpára mikor hirtelen összeesik. Odarohanunk hozzá. Sérülései nem halálosak,
de pokolian fájhatnak: a könyökét, térdét, állát mind lehorzsolta a nadrágja
meg kiszakadt.
- Mi a franc?! Ki piszkálta meg a
deszkám? - mered dühösen ránk. Senki sem jelentkezik.
- Ne légy paranoiás haver, inkább
ellenőrid rendszeresen mielőtt felszállsz rá. - nyugtatja Adam, ami megteszi a hatását,
mert Gerrett vonásai kisimulnak. Segít pakolni.
- Kilépek. - mondja csak úgy, mi
pedig megbotránkozva, döbbenten nézünk rá.
- Ember, nem kell. - szól Michael.
- De igenis kell. Ez már nem az
első eset. Ameddig Amerikában deszkáztam sosem történt ilyen, majdnem minden
héten észreveszek valami rendelleneset a deszkámon. És ha ezek összefüggnek?
Nevezhettek paranoiásnak, de inkább elköszönök tőletek mintsem, hogy kórházban
kössek ki. Különben is vannak, akik nem látnak itt szívesen. - Chrisre utal,
mindenki tudja. Kimondja a végszót. A fiúkkal kezet fog a lányokat megöleli,
aztán távolodó alakja eltűnik a naplementében. Mi, deszkások értetlenül állunk továbbra is. Hogy
lehet ilyen könnyen feladni? Az, hogy Gerrett itt hagyott minket elég nagy
csapásként ért minket. Megingott az eddig szilárd talpakon álló piramisunk és
ezt mindenki érzi. Lehet, hogy azért ment el, mert olyat tud, amit mi nem?
Este nyolc körül együtt sétálunk hazafelé Chrissel. Egyszer csak kiböki:
- Mi? Miért?
- Mert bántott. - vágja rá. A
tücskök esti ciripelése tölti ki a csendet. Pislogás nélkül meredek a barátomra.
- Chris, - szólok alig hallatóan -
ha rosszul esik el, az életébe is kerülhetett volna. Ne csinálj ilyet többet. Amint
látod nincs semmi bajom. Totál nem érte meg.
- Megígérem. - arcomat a kezébe
fogja és megcsókol. A maradék utat a házunkig néma csendben tesszük meg. Akkor még elhittem, hogy be is tartja.
A sötétség kezdi átvenni a hatalmat. A Hold előbújik s a csillagok is a
felszínre törnek. Bár világítanak valamicskét, a távolodó Christ hamar elnyeli
az éjszaka, léptei zaját pedig a tücskök szűnni nem akaró ciripelése. Akkor még nem tudtam, hogy ez velem is
megtörténhet: hogy egyszer majd elnyel a sötétség.
***
Lassan
elgurulok Michael mellett, aki a vállamnál fogva megállít, nehogy neki menjek
az oszlopnak.
-
Mit nézel oly nagyon? - kérdezi.
-
Christ...- a bokor felé mutatok ahol egy perce még ott állt.
-
Hanna. nincs ott senki. - Michael úgy néz, rám mintha bolond lennék. Lehet,
hogy az is vagyok, de tuti hogy pár perce még ott állt és engem nézett. Biztos
az agyamra ment a sok derékszögű háromszög. -A Lányok mind furcsák. - fejezi be.
Erre Cheryl jó nagyot csap a hátára. Ezt most megkapta, nem szólhatja le a
nőket.
- Ez az utolsó nap, hogy
gyakorolhatunk szóval mindent bele srácok! - buzdít Adam. Az arcán semmi jele annak,
hogy a barátnője megcsalta. Egész délután keményen edzünk: ugratunk, különleges
trükköket csempészünk Ed számába, Cheryl pedig olyan gyorsan megy, hogy kis
híján lerepül a deszkájáról. A nap végén csillogó homlokkal és pár sérüléssel
leszünk gazdagabbak.
- Jól vagy? - kérdezem Adamet, aki
éppen leragasztja a kezén lévő sebet. Már csak ő, én és Josh maradtunk.
- Aha.
- Mert ha beszélni szeretnél
valakivel vagy...
- Azt mondtam jól vagyok. - szól
szárazon.
- Most komolyan lerendezel egy „ahá”-val?
- teszem fel a költői kérdést.
- Aha. - hangzik a válasz. - Jó éjt
Hanna.
- Akkor is nyugodtan megkereshetsz.
- és biztos vagyok benne, hogy meg is fogsz, fejezem be magamban a mondatot.
Ismerem már annyira a barátaimat/az embereket. Adam egy ideig még tartja a
száját és bemeséli magának, hogy jól van, aztán rájön, hogy keletkezett egy űr
az életében Abby után, amit nem tud kitölteni. Végül megkeres és kibukik belőle
a sok érzelem akármennyire is erős.
- Jó éjszakát Hanna. - ismétli,
mint egy papagáj. Megfordulok. Otthagyom és Josh oldalán elindulva beletörődök,
hogy le lettem pattintva.
Reggel izgatottan kelek. Fogat mosok, mosakodok, felöltözök. Szórakozottságomból adódóan véletlenül a pólóm felé veszem fel a melltartómat.
- Csini vagy. - dicsér meg Josh.
Erre elpirulok és megigazítom az öltözékemet.
Mai iskolában töltött napom
teljesen felesleges ugyanis semmire sem figyelek. Az órák végeztével a
deszkások együtt indulnak el. Mire odaérünk, már javában folyik a készülődés.
Egy rögtönzött színpadot állítanak fel a bemondónak és ülőhelyet készítenek a
bíróknak.
- Mindenkinek megvan mindene? Jól
vagytok? - lép hozzánk köszönés nélkül Adam.
- Igen. - feleljük kórusban. Mire végzünk,
a bemelegítéssel megérkezik a rivális csapat: Chris, Barny, 4 a sulimba járó
fiú és egy lány. Nem messze tőlünk telepszenek le.
- Siess vissza! - veti oda nekem a
vezérünk flegmán. Befordulok a sarkon ahol a kis kút található. Megpillantom a
lányt és Christ, csókolóznak. Ez a fiú aztán nem vesztegeti az idejét! Nem
férek tőlük a kúthoz, úgyhogy megköszörülöm, a torkom mire a srác felnéz majd „nagylelkűen”
elsétál. A lány marad. Akar, valamit különben követné a társát.
- Szia, Amy Green vagyok. És te?
- Hanna Reid. - kezet fogunk.
Kíváncsiságból megkérdezem: - Új vagy a városban, mert még nem láttalak
errefelé?
- Nem, viszont most kezdtem a
deszkázást szóval nem régóta mozgok ezekben a körökben. - mondja kedvesen.
Barna haja és szeme, széles mosolya és átlagos testalkata van. Aranyosnak tűnik,
csak egy baj van vele, beleesett abba a hibába, amibe én: szerelmes Chrisbe.
Látom a szemén.
- Tudom, hogy egymás ellen versenyzünk,
de attól még ehetünk haverok. - teszi hozzá. Közben visszaérünk a többiekhez. Ekkor
megjelenik az exem:
- Tegyük valamivel érdekesebbé a
versenyt, így túl unalmas.
- Öcsi, szerintem így is elég
izgalmas. - Josh rossz szemmel néz rá.
- Hallgatlak. - lép hozzá Adam.
Mindannyian leblokkolunk. Ő nem ilyen, sosem fogad és nem kenyere a kötekedés.
- Azt szeretném, hogy ha az első
számot megnyerjük... - Chris drámai szünetet tart. - valaki a csapatból legyen
teljesen tökéletesen őszinte mindenkivel. A napot én választom. - érzem, hogy a
mondat befejeztével 13 szempár néz. Rám utal, csak nem mondja ki. Közvetlenül
elé lépek.
- Rendben, én azt kérem, hogy tűnj
el a bandáddal együtt a pályánkról és többé ne gyertek vissza. - a hangom jól lehet,
bátran cseng, de belül reszketek akárcsak egy csivava. Ennyi idő után is nehéz
a szemébe néznem. Az őszinteség csak egyet jelenthet: mindem titkomra fény derülhet,
ha Chris éppenséggel olyan napot választ. Az apró hazugságokra, rejtett
érzésekre és ki nem mondott szavakra egyaránt. Elvégre, ha minden ember őszinte
lenne, a másikkal elszabadulna a pokol. Nincs igazam? Vannak dolgok, amit az
ember lánya nem szívesen vág hozzá a barátaihoz.
Kezet fogunk, az alku megköttetett. Nincs visszaút. A bemondó megszólal:
- Ezennel kezdetét veszi a kerületi
deszkás verseny. A csapatok: Street Wolf (mi) és a New (ők).
Nagyon jó volt! Siess a kövivel! Mikorra várható?
VálaszTörlésÜdv: Bogi
Nagyon jó lett! Úgy beverném Chris képét....:D Várom a következöt! :)
VálaszTörlésKöszönöm Bogi :) igyekszem gyorsan feltenni de most szerint elég hosszúra sikeredett.
VálaszTörlésAmy, hidd el Chris kapni fog még ;D