Show Time!

13. Fejezet

- Szóval mi a vészhelyzet? - érdeklődve figyelek rá.

- Azt hiszem Harry egy kicsit bepánikolt. - válaszol Niall. Hogy hogyan kerültem a lakásukba? Miután hazaértem az iskolából 10 nem fogadott hívásra lettem figyelmes: Cheryl (1), Amanda (2), Niall (8). Azonnal hozzájuk rohantam már amennyire a fájós lábam engedte és hát most itt vagyok. Benyitok a szobába. Meglepő látvány fogad:

A ruhák szanaszét hevernek. Harry a gardróbjában ül, csupasz mellkasához szorítva telefonját, felhúzott térdekkel. Becsukom az ajtót.

- Kicsit? Az enyhe kifejezés.

- Légy szíves csinálj vele valamit. Nekem Nem sikerült rá hatni, a többiek pedig nincsenek itthon végül te jutottál eszembe. - mosolyog idegesen. Nagy levegőt veszek és belépek az oroszlán barlangjába. Negyed órába telik mire kikönyörgöm göndör hajú barátunkat a szekrényből.

- Na, végre Most pedig meséld el szépen mi a baj. - gügyögöm neki. Hülyén érzem magam, körülbelül, mint egy óvó néni.

- Nem tudom, mit vegyek elő-karácsonyi ajándéknak neki. - Taylor fényképére bök, ami a pénztárcájában van.

- Ó édes jó istenem! Ez most komoly? - a halántékomat masszírozva gondolkodok. - Jó, kapd fel magara ezt az inget. - leveszem a lámpáról lelógó ruhadarabot és a kezébe nyomom. - Hozz pénzt meg Niallt. Lent várlak a kocsinál addig találd ki hova akarsz menni: 10

 Perced van. - kiadom az utasítást. Nem bírom, ha egy fiú hisztizik, az a lányok dolga és egyébként sem valami férfias. 6 perc elteltével már mindkét srác a kocsiban ül. A boltban röpke 1 óra alatt kiválasztjuk az 1000 fontba kerülő Prada kalapot. Aztán Harry még beszaladt egy cukrászdába hogy sütit is vegyen az asszonykájának.

   Göndör hajú nyugodt arckifejezéssel vezet hazafelé.

- Van mostanában valami programotok? - érdeklődök. Szilárd az elhatározásom: meghívom őket a gálára.

- Holnap átadom az ajándékot. - vidul Harry, még a gödröcskéi is megjelennek az arcán.

- Én kieresztem egy kicsit az gőzt. A rajongók, a turné tervek, próbák és a karácsonyi hajtás kicsit lefárasztott. Hazamegyek Írországba pihenni egy kicsit, találkozni a barátaimmal, ilyesmi. - enyhe mosolyra húzza a száját Niall. Tényleg kimerültnek tűnik. Szilárd elhatározásom meginogni látszik. Még sem szólok nekik a gáláról, hagyom őket pihenni. Elvégre ők is emberek nem robotok és ez csak plusz fáradtság lenne nekik. - Neked?

- Áh, semmi különös. - a házunkhoz érve szeretném kinyitni az ajtót, de az makacsul a helyén marad. Kénytelen vagyok Niallön átmászni, aki szótlanul tűri a szerencsétlenkedésemet. Intek nekik az utolsó, amit hallok az Harry káromkodása:

- Megint el kell vinnem ezt az átkozott kocsit a szervizbe!

  A nappaliban Cherylt és Josht találom. Neki is állunk a gyakorlásnak. Amanda néha benéz hozzánk a teáját kortyolgatva hallgat minket. 20:00 óra körül úgy érzem, bármelyik pillanatban el tudnék aludni.

- Kimegyek vécére. - mondja Cher.

- Telefonálok egyet. - jelenti be Josh. Kimennek, én pedig feladom a harcot a szememre nehezedő ólmos súly ellen, elnyom az álom.

  Édes álmom egyszer csak szertefoszlik. Valaki a lábamnál fogva leránt a kanapéról. A fejem nagyot koppan a padlón.

- Mi a fene van? - a hangom elég morgós ahhoz, hogy megrettenjem az előttem álló Josh. Ebben a pillanatban meg tudnám ölni.

- Csak fel akartalak vinni a szobádba. - a mosolya bűnbánó is meg nem is.

- De így? - a fejem visszahanyatlik a földre. Sóhajt egyet, a karjába vesz és felvisz a szobámba. Mielőtt elmenne, meghúzkodom a haját. A szemem nem nyitom ki, de tudom, hogy még szélesebben mosolyog. Ilyenek ezek a nyálas testvéri pillanatok.

*

Hideg fuvallat simítja végig bőröm. Este elfelejtettem becsukni az ablakot. Mire odaérek, meglátom: közel fél méteres hó esett az éjjel. Égeti a szemem a vakító fehérség. Ez egyet jelenthet: erre az évre vége ért a deszkás szezon. Szomorúan kezdek neki a reggeli készülődésnek.

  Késve, ugyan de megérkezek az iskolába. Nem a matek, hanem a színház terem felé veszem az irányt. A telefonom rezegni kezd a zsebemben.

- Akárki is vagy gyorsan mondd!

- Szia, Hanna.

- Hello Harry.

- Azért kereslek, mert Niall elfelejtett meghívni a holnapi vacsorára. - hadarja.

- Milyen vacsorára? - értetlenkedek.

- Tay, Danielle, Eleanor és Perrie is ott lesz. Meg mi a fiúk. Ez egy elő-karácsonyi összejövetel, mert karácsonykor mindekinek van dolga vagy mindenki hazamegy a családjához ezért előrehoztuk és így ünnepeljük. El tudsz jönni?

- Igen de... - bűntudatom azt súgja rosszul tettem, hogy elhallgattam a gálát. Niall mindig meghív, mindenhova én meg nem viszonzom. Egy balfék vagyok. - elfelejtettelek titeket megívni a ma esti gálára. Ma lesz 18:00-kor.

- Ott leszünk! - válaszol határozottan Harry. Rövid hallgatás után pedig lecsapja a telefont. Furcsállom, de folytatom az utat.

  Fénybeállítások, hangpróbák, izguló emberek és ordítozó rendezők körül forog a mai délelőttöm. Négy óra felé már szinte minden kész van, a szereplőket elküldik pihenni, készülődni.

- Csáá! Na, mit hoztam a két sztárnak? - ordítja valaki a fülembe.

- Ed, te vagy a megmentőnk! - Cheryl kikapja a kezéből a két csomag M&Ms-et és a hamburgereket tartalmazó zacskókat. Nagy hévvel neki látunk. Ed engem néz.

- Mi van?

- Talán tessék Hanna Reid, és egy úri hölgy nem beszél teli szájjal. Ez magának is szól Fields kisasszony! Mr. Reid és Mr. McAdan pedig lesz szíves rendesen felhúzni a nadrágját, mert intézményünkben nem tartunk Chippendale showt! - rivall ránk a mellettünk elhaladó Mrs. Gavarotti. Hát, nem ő a kedvenc tanárunk az is biztos.

- Igenis asszonyom. - feleljük egyszerre.

- Ismétlem, mi van?

- Nem is tudom...olyan jó nézni, ahogy eszel. Én is megéhezem tőle. - válaszolja Ed.

- Öcsém, te beteg vagy. - röhögi ki Josh. Csatlakozunk hozzá.

- Lányok, hogy néztek ki? Mi a ketchup folt a pólódon? Kézbe kell vennem a dolgokat. - Carly robban be a terembe, parfüm felhő kíséretében. Magával rángat minket egy öltözőbe. 1 óra múlva én és Cher teljesen kisminkelve, felöltöztetve állunk a kivilágított tükör előtt. Visszafordulok a barátnőm felé. Észreveszek valamit.

- Kész is vagy! - Carly rákacsint a bátyámra. Nem teszem, szóvá csak furcsállom. (első kép Cheryl, második:Hanna)

- Én fogok fényképezni! - lép be az öltözőbe Michael. - Ki ez a bomba nő? - megpróbálja csókkal köszönteni Cherylt de Carly a szájára üt.

- Ne! Lejön a rúzsa. - indokolja tettét. Az illető inkább csak az ölelésnél marad. Az elkövetkezendő 45 percben befut Emily és Amanda. Mind nagyon csinosak.

- Sziasztok! - ismerős, de mégis ismeretlen hangot hallunk a hátunk mögül. Megfordulok és ott áll előttem Gerrett West teljes életnagyságban. Közel fél éve nem láttam: a haja megnőtt és kicsit magasabb lett. Ugyanannak a rendetlen, de aranyos embernek tűnik.

- Hogy-hogy itt vagy? - fogalmam sincs, kitől származik a kérdés, mert csak bámulok rá.

- Igaz hogy kiléptem a csapatból, de attól még barátok maradtunk, nem? Hallottam, hogy lesz ez az izé és eljöttem megnézni. - válaszol. A hangja mélyebben cseng. Beszélgetni kezdünk vele. - Találtam egy régi képet rólunk, tulajdonképpen ezért is vagyok itt, kicsit hiányoztok. - felém fordul, és a képet mutatja: Együtt ülünk a földön, kezemben deszka és csak Gerrett mosolyog az én arckifejezésem furcsa. - csak 1 ember nem...

- Ő már elment. Gondolom hallottad. - jobb, ha nem tudja, hogy visszatért.

- Tudom. - mindketten Chrisre gondolunk. Ő tipikusan az a fajta ember, akit megszeretsz aztán hihetetlenül megutálod, ha úgy akarja. A közelében úgy érzed, bármit elmondhatsz neki. Amit aztán valószínűleg fel fog használni ellened valamilyen formában. Ezután, Gerrett, Amanda, Ed, Emily, Michael és Carly elmennek, hogy leüljenek a nézőtérre. Feszülten várunk a sorunkra, hol egymást, hol az órát vizslatjuk.

- 10 perc és ti jöttök. - mondja egy rendező feliratú pólóban lévő fiú. Mi vagyunk az utolsó szám, mi zárjuk a műsort. A függöny mögött felsorakozunk. A fejem felett lógó nehéz reflektorokat figyelem. Fent egy ember áll, aki irányítja őket.

- Elérkeztünk az utolsó számunkhoz hölgyeim és uraim. Következzék Cheryl Fields és Hanna Reid. Gitáron kíséri őket Josh Reid. - beszél a mikrofonba Mrs. Gavarotti. A mikrofonok mögé lépünk, a bátyám helyet foglal egy széken. A szívem a torkomban dobok a gyomrom meg épp most dob egy hátra szaltót. A fehér fény a szemembe világít, de így is látom az embereket, akik a kameráikkal felszerelkezve minket vesznek, hallom, hogy a fejem felett óvatosan mozog a reflektorkezelő ember.

Cheryl megszorítja a kezem. „ Figyelj arra, amit csinálsz és hozd ki magadból a legtöbbet. Akkor nyerhetsz.” - mondja mindig anya.

  A gitár húrjairól zene szökik a levegőbe. Elengedem magam, kitisztítom az elmémet és énekelni kezdek:

- R.I.P,to the girl you used to see

Her days are over, baby she's over

I decided to give you all of me

Baby come closer, baby come closer...

Cheryl ügyesen tagolja a részét. Felszabadulva, „manőverezünk” a hangunkkal. A közönség kezdi jó érezni magát. Felpezsdíti őket a könnyed, mai dallam.

- R.I.P, to the girl you used to see, Her days are over... - befejezzük. 5 másodperc szünet következik. Josh belekezd a Fix a heart-ba. Ez komolyabb dal az előzőnél. Még ha az emberek nem is tudják egy valakinek szánok minden érzelmet, amit bele tudok sűríteni ebbe a pár sorba: az egyetlen (szerencsére) az utánozhatatlan Chris Webbernek. Aki több lány szívét törte össze mint amennyiről tudok, aki annyi embert átvágott,bántott, kicselezett  és aki velem is elbánt annak ellenére hogy szerettem. Emlékszem a sötétségre, amit az életembe hozott, a jó napokra és a rosszakra is.

- It's like you're pouring salt on my cuts. - vége. A gitár hang is elhal. A tömeg egyszerre ugrik fel és tapsol. Csillogó szemeket látok: Amanda, Carly, Michael, Gerrett, Emily és Ed. A barátaimat, a családomat. Már csak 1 valakik hiányoznak: a One Direction, Eleanor és Perrie meg a lányok.

  Az emberek azt hiszik, hogy London az a fajta elegáns, modern város ahol nyugodtan lehet élni, nem les rád minden sarkon veszély és ahol nyugodtan elmehetsz kávézni a barátiddal anélkül, hogy bármiért is aggódnod kéne. Elárulok egy titkot: nem az. Semmi sem az aminek gondoljátok. Itt egy reményteljes, boldog pillanatból másodpercek leforgása alatt szörnyű helyzet válhat. Erre akkor jöttem rá mikor egyszerre több dolog is történik: fémes nyikorgás, Josh a derekunknál fogva elkap, és a földre ránt minket Cheryllel, valami hatalmas robajjal ütközik a földnek. Rémült sikolyokat és Mrs. Gavarotti jajveszékelését hallom.