13. Fejezet
- Szóval mi a
vészhelyzet? - érdeklődve figyelek rá.
- Azt hiszem
Harry egy kicsit bepánikolt. - válaszol Niall. Hogy hogyan kerültem a lakásukba?
Miután hazaértem az iskolából 10 nem fogadott hívásra lettem figyelmes: Cheryl
(1), Amanda (2), Niall (8). Azonnal hozzájuk rohantam már amennyire a fájós
lábam engedte és hát most itt vagyok. Benyitok a szobába. Meglepő látvány
fogad:
A ruhák
szanaszét hevernek. Harry a gardróbjában ül, csupasz mellkasához szorítva
telefonját, felhúzott térdekkel. Becsukom az ajtót.
- Kicsit? Az
enyhe kifejezés.
- Légy szíves
csinálj vele valamit. Nekem Nem sikerült rá hatni, a többiek pedig nincsenek
itthon végül te jutottál eszembe. - mosolyog idegesen. Nagy levegőt veszek és
belépek az oroszlán barlangjába. Negyed órába telik mire kikönyörgöm göndör
hajú barátunkat a szekrényből.
- Na, végre Most
pedig meséld el szépen mi a baj. - gügyögöm neki. Hülyén érzem magam, körülbelül,
mint egy óvó néni.
- Nem tudom, mit
vegyek elő-karácsonyi ajándéknak neki. - Taylor fényképére bök, ami a
pénztárcájában van.
- Ó édes jó
istenem! Ez most komoly? - a halántékomat masszírozva gondolkodok. - Jó, kapd
fel magara ezt az inget. - leveszem a lámpáról lelógó ruhadarabot és a kezébe
nyomom. - Hozz pénzt meg Niallt. Lent várlak a kocsinál addig találd ki hova
akarsz menni: 10
Perced van. - kiadom az utasítást. Nem bírom,
ha egy fiú hisztizik, az a lányok dolga és egyébként sem valami férfias. 6 perc
elteltével már mindkét srác a kocsiban ül. A boltban röpke 1 óra alatt
kiválasztjuk az 1000 fontba kerülő Prada kalapot. Aztán Harry még beszaladt egy
cukrászdába hogy sütit is vegyen az asszonykájának.
Göndör hajú nyugodt arckifejezéssel vezet
hazafelé.
- Van mostanában
valami programotok? - érdeklődök. Szilárd az elhatározásom: meghívom őket a
gálára.
- Holnap átadom
az ajándékot. - vidul Harry, még a gödröcskéi is megjelennek az arcán.
- Én kieresztem
egy kicsit az gőzt. A rajongók, a turné tervek, próbák és a karácsonyi hajtás
kicsit lefárasztott. Hazamegyek Írországba pihenni egy kicsit, találkozni a
barátaimmal, ilyesmi. - enyhe mosolyra húzza a száját Niall. Tényleg
kimerültnek tűnik. Szilárd elhatározásom meginogni látszik. Még sem szólok
nekik a gáláról, hagyom őket pihenni. Elvégre ők is emberek nem robotok és ez
csak plusz fáradtság lenne nekik. - Neked?
- Áh, semmi
különös. - a házunkhoz érve szeretném kinyitni az ajtót, de az makacsul a helyén
marad. Kénytelen vagyok Niallön átmászni, aki szótlanul tűri a szerencsétlenkedésemet.
Intek nekik az utolsó, amit hallok az Harry káromkodása:
- Megint el kell
vinnem ezt az átkozott kocsit a szervizbe!
A nappaliban Cherylt és Josht találom. Neki
is állunk a gyakorlásnak. Amanda néha benéz hozzánk a teáját kortyolgatva
hallgat minket. 20:00 óra körül úgy érzem, bármelyik pillanatban el tudnék
aludni.
- Kimegyek
vécére. - mondja Cher.
- Telefonálok
egyet. - jelenti be Josh. Kimennek, én pedig feladom a harcot a szememre nehezedő
ólmos súly ellen, elnyom az álom.
Édes álmom egyszer csak szertefoszlik. Valaki
a lábamnál fogva leránt a kanapéról. A fejem nagyot koppan a padlón.
- Mi a fene van?
- a hangom elég morgós ahhoz, hogy megrettenjem az előttem álló Josh. Ebben a
pillanatban meg tudnám ölni.
- Csak fel
akartalak vinni a szobádba. - a mosolya bűnbánó is meg nem is.
- De így? - a
fejem visszahanyatlik a földre. Sóhajt egyet, a karjába vesz és felvisz a szobámba.
Mielőtt elmenne, meghúzkodom a haját. A szemem nem nyitom ki, de tudom, hogy
még szélesebben mosolyog. Ilyenek ezek a nyálas testvéri pillanatok.
*
Hideg fuvallat simítja végig bőröm.
Este elfelejtettem becsukni az ablakot. Mire odaérek, meglátom: közel fél
méteres hó esett az éjjel. Égeti a szemem a vakító fehérség. Ez egyet jelenthet:
erre az évre vége ért a deszkás szezon. Szomorúan kezdek neki a reggeli
készülődésnek.
Késve, ugyan de megérkezek az iskolába. Nem a matek, hanem a színház
terem felé veszem az irányt. A telefonom rezegni kezd a zsebemben.
- Akárki is vagy gyorsan mondd!
- Szia, Hanna.
- Hello Harry.
- Azért kereslek, mert Niall
elfelejtett meghívni a holnapi vacsorára. - hadarja.
- Milyen vacsorára? -
értetlenkedek.
- Tay, Danielle, Eleanor és Perrie
is ott lesz. Meg mi a fiúk. Ez egy elő-karácsonyi összejövetel, mert
karácsonykor mindekinek van dolga vagy mindenki hazamegy a családjához ezért előrehoztuk
és így ünnepeljük. El tudsz jönni?
- Igen de... - bűntudatom azt súgja
rosszul tettem, hogy elhallgattam a gálát. Niall mindig meghív, mindenhova én
meg nem viszonzom. Egy balfék vagyok. - elfelejtettelek titeket megívni a ma
esti gálára. Ma lesz 18:00-kor.
- Ott leszünk! - válaszol
határozottan Harry. Rövid hallgatás után pedig lecsapja a telefont. Furcsállom,
de folytatom az utat.
Fénybeállítások, hangpróbák, izguló emberek és ordítozó rendezők körül
forog a mai délelőttöm. Négy óra felé már szinte minden kész van, a szereplőket
elküldik pihenni, készülődni.
- Csáá! Na, mit hoztam a két
sztárnak? - ordítja valaki a fülembe.
- Ed, te vagy a megmentőnk! -
Cheryl kikapja a kezéből a két csomag M&Ms-et és a hamburgereket tartalmazó
zacskókat. Nagy hévvel neki látunk. Ed engem néz.
- Mi van?
- Talán tessék Hanna Reid, és egy
úri hölgy nem beszél teli szájjal. Ez magának is szól Fields kisasszony! Mr. Reid
és Mr. McAdan pedig lesz szíves rendesen felhúzni a nadrágját, mert
intézményünkben nem tartunk Chippendale showt! - rivall ránk a mellettünk
elhaladó Mrs. Gavarotti. Hát, nem ő a kedvenc tanárunk az is biztos.
- Igenis asszonyom. - feleljük
egyszerre.
- Ismétlem, mi van?
- Nem is tudom...olyan jó nézni,
ahogy eszel. Én is megéhezem tőle. - válaszolja Ed.
- Öcsém, te beteg vagy. - röhögi ki
Josh. Csatlakozunk hozzá.
- Lányok, hogy néztek ki? Mi a ketchup
folt a pólódon? Kézbe kell vennem a dolgokat. - Carly robban be a terembe,
parfüm felhő kíséretében. Magával rángat minket egy öltözőbe. 1 óra múlva én és
Cher teljesen kisminkelve, felöltöztetve állunk a kivilágított tükör előtt. Visszafordulok
a barátnőm felé. Észreveszek valamit.
- Kész is vagy! - Carly rákacsint a
bátyámra. Nem teszem, szóvá csak furcsállom. (első kép Cheryl, második:Hanna)
- Én fogok fényképezni! - lép be az
öltözőbe Michael. - Ki ez a bomba nő? - megpróbálja csókkal köszönteni Cherylt
de Carly a szájára üt.
- Ne! Lejön a rúzsa. - indokolja
tettét. Az illető inkább csak az ölelésnél marad. Az elkövetkezendő 45 percben
befut Emily és Amanda. Mind nagyon csinosak.
- Sziasztok! - ismerős, de mégis
ismeretlen hangot hallunk a hátunk mögül. Megfordulok és ott áll előttem Gerrett
West teljes életnagyságban. Közel fél éve nem láttam: a haja megnőtt és kicsit
magasabb lett. Ugyanannak a rendetlen, de aranyos embernek tűnik.
- Hogy-hogy itt vagy? - fogalmam sincs,
kitől származik a kérdés, mert csak bámulok rá.
- Igaz hogy kiléptem a csapatból,
de attól még barátok maradtunk, nem? Hallottam, hogy lesz ez az izé és eljöttem
megnézni. - válaszol. A hangja mélyebben cseng. Beszélgetni kezdünk vele. -
Találtam egy régi képet rólunk, tulajdonképpen ezért is vagyok itt, kicsit hiányoztok.
- felém fordul, és a képet mutatja: Együtt ülünk a földön, kezemben deszka és
csak Gerrett mosolyog az én arckifejezésem furcsa. - csak 1 ember nem...
- Ő már elment. Gondolom hallottad.
- jobb, ha nem tudja, hogy visszatért.
- Tudom. - mindketten Chrisre
gondolunk. Ő tipikusan az a fajta ember, akit megszeretsz aztán hihetetlenül megutálod,
ha úgy akarja. A közelében úgy érzed, bármit elmondhatsz neki. Amit aztán valószínűleg
fel fog használni ellened valamilyen formában. Ezután, Gerrett, Amanda, Ed, Emily,
Michael és Carly elmennek, hogy leüljenek a nézőtérre. Feszülten várunk a
sorunkra, hol egymást, hol az órát vizslatjuk.
- 10 perc és ti jöttök. - mondja
egy rendező feliratú pólóban lévő fiú. Mi vagyunk az utolsó szám, mi zárjuk a
műsort. A függöny mögött felsorakozunk. A fejem felett lógó nehéz reflektorokat
figyelem. Fent egy ember áll, aki irányítja őket.
- Elérkeztünk az utolsó
számunkhoz hölgyeim és uraim. Következzék Cheryl Fields és Hanna Reid. Gitáron
kíséri őket Josh Reid. - beszél a mikrofonba Mrs. Gavarotti. A mikrofonok mögé
lépünk, a bátyám helyet foglal egy széken. A szívem a torkomban dobok a gyomrom
meg épp most dob egy hátra szaltót. A fehér fény a szemembe világít, de így is
látom az embereket, akik a kameráikkal felszerelkezve minket vesznek, hallom,
hogy a fejem felett óvatosan mozog a reflektorkezelő ember.
Cheryl
megszorítja a kezem. „ Figyelj arra, amit csinálsz és hozd ki magadból a
legtöbbet. Akkor nyerhetsz.” - mondja mindig anya.
A gitár húrjairól zene szökik a levegőbe.
Elengedem magam, kitisztítom az elmémet és énekelni kezdek:
- R.I.P,to the
girl you used to see
Her days are over, baby she's over
I decided to give you all of me
Baby come closer, baby come closer...
Cheryl ügyesen tagolja a részét. Felszabadulva, „manőverezünk” a hangunkkal. A közönség kezdi jó érezni magát.
Felpezsdíti őket a könnyed, mai dallam.
- R.I.P, to the girl you used to see, Her days are
over... - befejezzük. 5 másodperc szünet következik. Josh belekezd a Fix a
heart-ba. Ez komolyabb dal az előzőnél. Még ha az emberek nem is tudják egy
valakinek szánok minden érzelmet, amit bele tudok sűríteni ebbe a pár sorba: az
egyetlen (szerencsére) az utánozhatatlan Chris Webbernek. Aki több lány szívét
törte össze mint amennyiről tudok, aki annyi embert átvágott,bántott, kicselezett
és aki velem is elbánt annak ellenére
hogy szerettem. Emlékszem a sötétségre, amit az életembe hozott, a jó napokra
és a rosszakra is.
- It's like you're pouring salt on my cuts. - vége.
A gitár hang is elhal. A tömeg egyszerre ugrik fel és tapsol. Csillogó szemeket
látok: Amanda, Carly, Michael, Gerrett, Emily és Ed. A barátaimat, a
családomat. Már csak 1 valakik hiányoznak: a One Direction, Eleanor és Perrie
meg a lányok.
Az emberek
azt hiszik, hogy London az a fajta elegáns, modern város ahol nyugodtan lehet
élni, nem les rád minden sarkon veszély és ahol nyugodtan elmehetsz kávézni a
barátiddal anélkül, hogy bármiért is aggódnod kéne. Elárulok egy titkot: nem
az. Semmi sem az aminek gondoljátok. Itt egy reményteljes, boldog pillanatból
másodpercek leforgása alatt szörnyű helyzet válhat. Erre akkor jöttem rá mikor
egyszerre több dolog is történik: fémes nyikorgás, Josh a derekunknál fogva elkap,
és a földre ránt minket Cheryllel, valami hatalmas robajjal ütközik a földnek. Rémült
sikolyokat és Mrs. Gavarotti jajveszékelését hallom.
Wow...hű ez elképesztő jó lett!Várom a következőt!:D
VálaszTörlésJuuuuuj gyorsaaaaan koviiiit*-* imadom:P
VálaszTörlésNagyon tetszett, de a végét nem egészen értem.
VálaszTörlésKövit! :)
Üdv: Bogi
Remélem a következő részből megérted :)
VálaszTörlésBiztosan :)
VálaszTörlésBogi