With Eleanor, Louis and Niall

3.Fejezet

    A kiabálásra rögtön felkapom a fejem. A testvéreim veszekednek, gondoltam.  A falon dörömbölök, hátha abbahagyják, de nem. Felülök. Abban a pillanatban, hogy felállok, mennydörgés rázza meg a házat. Fogalmam sincs, hogyan de megfejelem a nyitott a szekrényajtót. Remek, még az eső is esik. A fájdalomtól tántorogva, még álmosan botorkálok ki a folyósora ahol a nővérem szobájának ajtaja tárva nyitva áll. Bemegyek és teljes káosz fogad: a szekrények nyitva, a gardrób üres, a ruhák a cipők a kiegészítők mind a földön hevernek. Mintha a szekrényei mindent kihánytak volna. Amanda a hálóköpenyében, egy bögre kávéval a kezében áll és a bátyámmal ordít aki… egy türkizkék mini ruhában, gyöngysorral a nyakában, magas sarkúban és elkent rózsaszín rúzzsal a száján ordít vissza neki.

- Ha már kivertétek a szememből az álmot legalább azt mondjátok, meg hogy mi a fene van? Miért ordítotok? Josh te miért öltöztél fel így? Már értem miért Jenna a beceneved… - elhadarom az összes kérdést, ami az eszembe jut.

- Csak feljöttem ide iszogatom a kávémat és EZ fogad… - Amanda elszörnyed. Ilyenkor mindig felhúzza az orrát és furcsa képet vág. Mindketten a női ruhába bújt fiúra nézünk.

- Csak ki akartam próbálni, hogy milyen lánynak lenni… azt hittem sikerül. - mondja félig bűntudatosan, félig mosolyogva. Egy kiskutyára emlékeztet. Közben megkérdezi, a ruha kiemeli-e a domborulatait. Erre aztán mind a hárman felnevetünk. Mikor végre abbahagynánk, egymásra nézünk, és újra kezdjük. Rég nem nevettem ilyen jót. A hasamban az ismerős érzés veszi át a helyet mikor már fáj a vidámság.

- Egy jó tanács - fordulok Josh felé - Te annál dögösebb vagy, hogy kéket hordj. Nem a te színed. Amanda neked pedig segítünk rendet rakni. - a hasam óriásit kordul. Mindenki felfigyel rá - Reggeli után.

- Az nyer, aki először ér le! - kiáltja a nővérem a lépcsőfordulóból. A lefelé vezető utat a konyháig futva tesszük meg. Természetesen a ő győz. Mint mindig. Ez a vérében van. Addig küzd míg sikerül. Kitartó típus. Ezután együtt esszük meg a reggelinket. Úgy érzem magam, mint mikor kisgyerekek voltunk: a szüleim nem dolgoztak annyit és együtt ettünk. Régi szép idők. Valaki megdob egy fánkkal. Hát persze hogy a bátyám volt és persze hogy nem hagyom annyiban. Dobálózni kezdünk. Mikor Amandát eltaláljuk, egy kis omlettel akkor már ránk szól:

- Elég legyen! - a banánt, amit eddig evett kettétöri. Hozzánk jön, és az arcunkba nyomja. - Most már ideje takarítani. - kinevet minket. Szót fogadunk és mind a konyhában, mind a nővérem szobájában rendet rakunk. Lehet, hogy őrülten hangzik, de nálunk ilyen egy átlagos vasárnap. Este ki-ki nekiáll a saját dolgának.  Lefekvéshez készülődök mialatt furcsa hangokat hallok. Mintha veszekedés lenne. Nem bírok a kíváncsiságommal, az ablakhoz osonok és résnyire nyitom, de nem nézek ki. Valaki ezt mondja:

- Addig nem érdekel, kivel jársz, ameddig megcsinálod, amit mondok. - valószínűleg telefonba beszél. Ismerős ez a hang. Késztetést érzek, hogy kinézzek az ablakon. Ne legyél már paranoiás Hanna - gondolom magamban. Ettől viszonylag megnyugszom. A hang elhal én meg lefekszem aludni.

    Reggel mikor felébredek, patakokban folyik rólam a víz. Rémálmom volt, már ha ezt annak lehet nevezni: egy fehér és egy fekete nyulat követtem. Mind a kettő egy bokor mögé bújt, utána előugrottak és megharaptak. Kinyitom a szemem, már nem nyulak, hanem farkasok. Utána a fekete farkas hajol fölém, egyik szeme kék a másik meg barna… ezután fölriadtam. Nem értem, miért álmodok, végtelen erdei állatokról amint szétmarcangolnak? Lehet, hogy azért mert a tegnap esti vacsora amit Josh főzött nyúl ízű volt. Fúj! Holnap megkérem, hogy többet ne főzzön. Elkezdek készülődni: egy fehér NYC feliratú pólót, fekete nadrágot, farmer kabátot, aminek a válla szegecsekkel van kirakva és a piros Converse tornacipőmet veszem fel. Fogat mosok, megfésülködök, majd lemegyek, a konyhába ahol Amandát találom újságot olvasva. Megérdeklődöm tőle hogy miért nem ment vissza még az egyetemre.

- Olyan jól éreztem magam itthon, hogy még maradok. Szabadságot vettem ki. - mondja a hírek vizsgálgatása közbe. Szeme föl-le jár, a betűket pásztázza.

- De ott nincs is szabadság… - gondolkozom hangosan erre rám kacsint.

- Úgyis csak jövőre vizsgázok.

- Hát oké. Dobsz nekem egy almát? - felém hajítja én meg elkapom. Intek neki. Az almával a kezemben, táskával a vállamon és a másik kezemben deszkával kilépek az ajtón. Igen, kicsit hideg van. Úgy saccolom, hogy 15 fok lehet. Különösen meleg a mostani december.

  A járda szegélyénél leteszem a deszkám és a képzeletbeli START vonalhoz állok. Az út túloldalán lévő járdára nézek. Ott áll Emily indulásra készen. Haját meglengeti a hűvös szél. Kipihenten rám néz. Izgalom csillan a szemében én pedig tudom hogy élvezi ezeket a versenyeket. Ezt magamról is elmondhatom. Felvillanyozódok a kihívástól. Reggel mindig versenyzünk, hogy ki ér előbb az iskolába. Az ujjaimmal jól láthatóan visszaszámolok. És… RAJT! Nagy sebességgel indulok neki, jól veszem a kanyarokat, de Emily még rajtam is túltesz, ugyanis legalább három méter előnyben van. 

Végre beérem, erre újabb akadállyal kell szembenéznem: egy idős néni most szándékozik kutyát sétáltatni. Gondolkodni sincs időm. Cselekednem kell! Célzok, mert esély sincs rá, hogy kikerüljem. Célpont 12 óránál. Még nagyobb lendületet veszek és átugrom a palotapincsit. A néni valamit utánam kiabál, de azt már nem hallom Em hangos nevetésétől.

Látom az iskola hatalmas vaskapuit ami elnyel amint belépsz. Sajnos nem érem be a versenytáram, ő nyer.

- Ez jó volt! Élő dolgokon még sosem ugrattam át. El kell mondani Adamnek, ezt még hasznosíthatjuk. - még kuncog egy kicsit. Ahogy el kezdődnek az órák elönt a tömény unalom. Irodalmon már nem is figyelek inkább olvasom az Éhezők viadalát. Matekon teljesen elveszek és bambán nézem a táblára felírt kilométer hosszú sorokat. Elérkezik az utolsó órám: ének. Már izgatott vagyok, hogy végre hazamehetek. Viszont van egy kis gond: az énektanárom már 2 éve próbál fűzni, hogy, lépjek be a kórusba, amit én annyira nem akarok. Fogalmam sincs miért nem… talán mert az egész olyan béna. Nincs rá más szó.  Hogy halott emberek, műveit énekeljem több szólamban, nincs rajta a bakancslistámon. Mikor kicsengetnek, akarva-akaratlanul észreveszem, hogy a tanár lemondó pillantást vet felém. Nem tudom miért, talán mert megsajnálom (igen, valószínűleg ez az oka) de kifelé menet megtorpanok az asztalánál és így szólok:

- Ha még nincs késő akkor egy rövid időre, mondjuk a következő fellépésig, beállnék a kórusba próbaképpen. - mire a mondatom végére érek, mosolyogva bólint.

  Könnyebbnek érzem a szívem az iskolából kifelé menet. Szép lassan sétálok haza. Nézem az utcát és azt, hogy a hideg idő mindent és mindenkit kicsit megvisel. Én ilyenkor vagyok elemben, felfrissülök. Otthon kicsit kifestem magam, de csakis azért mert Marine, a főnököm azt mondta, hogy szép pincérnőknek sok borravalót adnak. Szívesen elmagyaráznám neki, hogy smink nélkül is lehet szép valaki, de nem állok le vele vitatkozni, mert kirúg. Akkor meg végem van ha ez megtörténik a szüleim pedig megtudják. A sminkelés alapjait Carly segített elsajátítani.  

  Fogom a deszkám, a fülhallgatóm és a Little Mix - Wings fülbemászó dallamával együtt végigszáguldok a mi kis mellékutcánkon. Ahogy a város belseje felé közeledek úgy nő a forgalom és az emberek száma is. Elérkezek a dombos lejtős részhez, ami után jobbra kell fordulni és már ott is vagyok. A deszkámra állok és végiggurulok a lejtőn. Egyre gyorsabb vagyok, a hajamat a szél tépi… mennyei érzés, még gyorsabban… . Hirtelen mintha egy téglafalnak ütköztem volna, lerepülök a fadarabról, amin álltam és a földre zuhanok. Óvatosan nyitom ki a szemem és ellenőrzöm, hogy minden végtagom megvan-e. Ekkor történik meg az, amire egyáltalán nem számítanék egy ilyen átlagos napon mint ez: Niall fölém tornyosul, és a kezét nyújtja, hogy felsegítsen.

- Bocsánat… ugye egyben vagy? - érdeklődöm mivel én ütköztem neki.

- Hát persze csak elestem, de semmi baj. - válaszolja. Látom, hogy a gyér napsütésben megcsillan a szeme. Kék, jól gondoltam.

- Szó szerint levettelek a lábadról ugye? - nevetek majd ő is.

- Az biztos. Éppen téged hívtalak, hogy van-e kedved beülni valahová beszélgetni.

- Kedvem az éppenséggel van, de dolgozni kell mennem. Elkísérhetsz, ha akarsz és megihatunk ott is valamit. - ránézek. Bólogat.  Odaérünk. Lerakom az egyik kinti asztalnál lévő székre a cuccom ő meg velem szemben ül le. Előkapom a jegyzetfüzetem, a tollam:

- Mit hozhatok az úrnak?

- Akkor egy kólát kérek, és ha lehet, most ne borítsd rám. - mondja szemtelenül miután rájött pincérnőségemre. Én a szememet forgatom. Elsietek Marine mellett és bár egy boszorkány, köszönök, neki. Erre ő rám vicsorog. Hát oké - nyugtázom. Kiöntöm a két kólát és kiviszem. Leülök Niallal szemben. Csönd áll be a beszélgetésben, amit én kezdtem és én folytatok: - Te már tudod, hogy mi a munkám, de én még nem tudom a tiéd.

- Ha elmondom, úgysem hiszed el. - rám néz. Az arcomat vizslatja valamilyen érzés után kutat, de elrejtem mindet és sikertelenül néz továbbra is.

- Tegyél egy próbát. - ha valaki láthatná az aurámat, észrevenné hogy a kíváncsiság kékes köde vesz körül. Remélem nem azt jelenti be hogy bérgyilkos és én leszek a következő áldozata.

- Énekes vagyok. - mondja nagy komolyan. A korty, amit lenyelek megakad a torkomon. Fuldoklok egy kicsit, de végül egy kis köhögéssel megoldom. Egy perc elteltével még mindig csak bambulok rá a kólámmal a kezemben.

- Most megleptél. - elképedek. - Nem akarok gyerekes lenni, de bizonyítsd be.

- Tessék. - nyomja a kezembe a telefonját, ami amúgy egy iPhone 5 és elindít egy videót, amiben 5 srác köztük Niall hülyéskedik London utcáin. Nagyon is jól énekelnek, dinamikus és nekem tetszik. Közel kétszázmillióan nézték már meg.

- Öhm.. hát ez nagyon jó. Tényleg. - pacsira nyújtom a kezem Niall meg belecsap. - Eszméletlen jók vagytok. Léptek fel, mostanában mert szívesen megnéznélek titeket?

- Majd szólok, ha igen. Viszont eljöhetnél a Kiss You, az egyik klipünk, utómunkálatait megnézni. - szorgosan bólogatok, mivel nem jutok szóhoz. Még sosem ismertem hírességet mostanáig.

- Hát persze hogy elmegyek. - valaki megkocogtatja a vállamat. Hátrafordulok.

- Nem azért fizetlek, hogy a vendégekkel beszélgess. Munkára! - veti oda nekem Marine.

- Khmmm - Niall megköszörüli a torkát. - Meghívtam egy italra, ha nem gond. Apropó itt a pénz. - majd átnyújt kétszer annyit, mint kellett volna, hogy elképedjen és befogja végre. Az arcán látom, hogy megismeri az ír srácot. Megköszöni és csendben eloldalog. Ahogy elment rögtön elkapom Niall tekintetét:

- Ez aztán hatásos volt, de nem kellet volna annyit fizetned. - erre ő olyan „most már mindegy” képet vág. - Tényleg le kell kezdenem dolgozni, ha akarsz, hazamehetsz.

- Nincs jobb dolgom, úgyhogy megvárom, amíg végzel.

- Hát oké.

    Végig ameddig dolgoztam ott ült. Néha mikor arra tévedt egy rajongó lány, akkor csináltak egy fényképet, vagy aláírt, de megvárt. Ma hat körül végeztem.

- Elvigyünk? - kiálltja Niall de nem tudom, honnan jön a hangja. Megfordulok, egy elég nagy Range Rover-ből egy szőke fej kandikál ki.

- Aha. - bepattanok, de már jóval előttem nagy élet volt a kocsiban. Egy lány meg két fiú ül előttem.

- Ők itt Louis és Eleanor, amúgy járnak, és Harry azt hiszem őt már láttad. - bemutatja őket. Eszembe jut arról az estéről meg a szőke lány is.

- És benned kit tisztelhetünk, - kérdezi Louis.

- Hanna vagyok.

- Hanna Banana? - kérdezi Eleanor vígan.

- Nem csak Hanna, Hanna Reid. - mondom nevetve.

- Mondanátok egy címet, hogy hova menjek, mert találkozóm van Taylorral. - szól közbe Harry a vezető ülésről.

- Taylor, mint Taylor Swift? - kérdezem meglepődve.

- Miért, ismersz más Taylor Swift?

- Nem. - szegén lány. Ez azt jelenti, hogy fejbe dobtam egy nemzetközileg is elismert énekest egy mű naranccsal. Niallal összenézünk és jót röhögünk.

- Most mi van? - néz hátra ránk Harry.

- Semmi. Figyelj, mondom a címet. - szólok, neki majd megadom. Hazafelé jókat nevetünk és még a kissé morcos Harry is néha elmosolyodik. A házunk elé érve azt kérdezem:

- Nincs kedvetek egy filmhez?

- El? - fordul hozzá Louis.

- Részemről renden van Hanna Banana.

- Úgy látom, új becenevem van. Niall te? - ránézek. Bólogat. Betódulunk a házba. Josh biztos elhúzta itthonról a csíkot, mert teljes sötétség fogad. Ameddig a többiek leülnek a nappaliban és én pattogatott kukoricát csinálok és hagyom, hogy El és Louis válassz, aki a filmet. Hallom Niall azt mondja, legyen vígjáték Louis pedig azt, hogy akció film legyen. Végül megegyeznek a M.I.B - Sötét Zsaruk 1. részében. Elindulok befelé. Nem figyelek és mivel csak a tv világít, nem látom, hogy a szőnyeg felgyűrődött így elesek, az összes kukorica Eleanorra meg Niallra borul.

- Bocsi. - motyogom. A két ballábasságtól nem szabadulhatok. Takarítani kezdek.

- Állj! Én szívesen leeszem El-ről a kukoricát, sajnálom Niall rólad nem. - nevetünk egy sort és nem szedem össze, amit kiborítottam, hanem mindenki az eszik, amit talál a kanapén. A film végeztével elindulnak és már a kabátjukat veszik mikor Lou szeme a deszkámra téved.

- Te deszkázol? Én is szoktam néha. - rövid beszélgetésbe bonyolódunk, aztán megjegyzi: - Hétvégén lenézünk, ugye Niall,

- Aha.

- Oké, itt van egy sarokra a pálya. Meg fogjátok találni. Sziasztok.

- Ezt még megismételhetjük. - szól El.

- Jó kis este volt. - kontrázik rá Niall.

    Becsukom az ajtót és eltakarítom a romokat, amit újdonsült barátaim hagytak. Hullafáradtan vonszolom magam ágyba pedig még csak kilenc óra múlt. Rövid időre elszundítok. Egyszer csak arra ébredek, hogy valami kopog az ablakon. dobálja. Felkapcsolom a villanyt és óvatosan kinyitom az ablakot. Kinézek. A homlokom közepén talál el egy kő. Dühösen összeszorítom a szemem:

- Akárki is vagy, hagyd abba. Köszöntem. - mikor újra kinyitom, a szemem azt hiszem rosszul látok, mert az utcai lámpa fényében az az ember néz vissza rám, akit alig egy éve még a pokolra kívántam? Chris Webber. Az ex-barátom. Integet nekem majd amilyen hirtelen jött olyan gyorsan tovább áll. Csak egyszerűen elsétál.

    Értetlenül állok a dolog előtt. Egész testemben remegek, ráz a hideg. Elmegyek fogat mosni, iszom egy pohár vizet, azonnal megnyugtatom magam egy ez bizonyára csak egy álom. Mert ha nem az, akkor rossz napok köszöntenek majd rám.

Dátum: December 3. vasárnap, reggel 8 óra 10 perc

***A Titokzatos szereplő szemszöge***

A Nap gyenge sugarai már alig-alig törik át magukat a vastag felhő rétegen. A hotel hátsó bejárata ahol állok, kihalt. Ajtócsapódás.

- Azt hittem már sosem jössz.

- Mit akarsz? - teszi fel a legfőbb kérdést.

- Jó, térjünk rá a lényegre. Tenned kellene nekem egy szívességet.

- Mi? Te nem tettél értem semmit. Kár volt eljö... - nem fejezheti be, mert közbe vágok.

- Vagy inkább úgy mondom, hogy tenned kellene valamit hogy ez, - megmutatom neki a képeket, iratokat. - ne okozzon kárt a karrierednek.

- Ez... Ez csak félreértés. Nem az, aminek látszik. Már megegyeztünk hogy erről nem beszélünk többet.- próbál magyarázkodni. Tudom, hogy neki van igaza, de van egy célom, amit el akarok érni és ezért mindent megteszek.  Ebbe az is beletartozik, hogy most megzsarolom.

- Ne tedd ezt! Nem csináltam semmit és köztünk már rég vége. Megbeszéltük - kínlódik. A szeme könyörgőn csillog de nem hat rám.

- Igen. De most szükségem van valamire, amit csak te tehetsz meg. Ha én csinálnám, túl nyilvánvaló lenne. Akkor benne vagy? - a kék szemébe nézek és látom a pillanatot, amikor megtörik. Tudtam, hogy nem fogja egy kicsit sem kockáztatni a karrierjét. Akármilyen híres is nekem több hatalmam van egy ideje.

- Rosszul vagyok tőled. Mit akarsz?

- Mostanában értesültem róla hogy szoros kapcsolatban állsz Harry...

- Ne merd őt bántani! - morogja gyűlölettel a szemében.

- ... Styles-al? Ezek szerint igen. Nyugi, semmi baja sem lesz. Másra pályázok. Azt kérem, hogy tedd tönkre Niall kapcsolatát a Hanna Reid nevű lánnyal, akivel a múltkor a Funky Buddhában volt. Akár baráti akár szerelmi. - szűröm a fogaim közt a szavakat. Igen, még mindig ugyanazt az érzést váltja ki belőlem. Eljött a bosszú ideje.

- De hát nem is ismerem és...

- Nincs de. Vagy megcsinálod, vagy véged van. Mindent kiadok a sajtónak és nem csak a képet, tudod, mire gondolok ugye? - szemét vagyok? Lehetséges. De ha valamit akarok, azt elérem. A lány bólogat, lassan mintha nem értené minden szavamat. - Ha kell, valami hívsz. Ha én akarok valami hívlak. Ennyi. Viszlát, Taylor drágám! - utolsó pillantást vetek meggyötört szép arcára.

   Azzal sarkon fordultam, hogy hazainduljak. A Napot teljesen eltakarják a felhők, az eső is rákezd. Ez akár egy hasonlat is lehetne: Hanna a Nap, én pedig a felhő, ami eltakarj a jól megszokott kis világát. Száműzött egy időre, de most visszatértem. És mivel ő tönkre tette az életem, megfizet érte.

- Mindent tönkre tettél! - ordítom a levegőbe. A hűvös esőcseppek az arcomra hullnak, simogatják. Csak mosolygok. Eljött az én időm. Ennek így kell lennie eddig én szenvedtem, most ő fog. - Bosszút állok. - suttogom, majd folytatom az utat. Elhaladok a hatalmas téglaépület mellett.