1.
Fejezet
Egy átlagos
november 30.-i péntek este és itt ülök a szobámban, ahogy mindig szoktam.
Szürke melegítő van rajtam és egy fekete póló. A hajam eredeti szőke és most
össze van fogva, hogy ne lógjon a szemembe. A nővérem mindig azt mondja, hogy mikor
a Nap rásüt a hajamra olyan, mintha világítana a fejem. Ahogy nézegetem, magam a
tükörben úgy látom, átlagos testalkatú vagyok. Ha közelebbről megnézem, a
szemem olyan barna, mint a Labrador kutyáké.
A telefonom
olyan hirtelen csörren, meg hogy ijedtemben hátraugrok és átbukfencezek egy
fotelen.
- Igen?
- Szia, Carly
vagyok. Fél óra múlva találkozunk. Ja, és legyél csini. - mondja suttogva a
telefonba.
- Na, na, na.
Lassíts egy kicsit. Te meg miről beszélsz? - olyan zavarodott hangom van, mint
egy nagymamának, aki betévedt egy metál koncertre. Tényleg fogalmam sincs, hogy
miről beszél.
- Szórakozni
megyünk. Tudod, lógunk egy kicsit a városban meg ilyesmi. Öltözz fel és
indulás! Ne mondd, hogy nem érsz rá. Tudom jól, hogy otthon ülsz melegítőben és
a Pretty Little Liars-t nézed.
- De…- már éppen valami kifogással leráznám de nem tudok neki nemet mondani.
- Nincs de.
Mindig otthon ülsz vagy deszkázol vagy fura zenét hallgatsz és fagyit zabálsz.
Amit nem értek, hogy miért nem hízol tőle, de ezt most hagyjuk. Gyerünk! Péntek
van. Mozdulj ki egy kicsit. - próbál győzködni. Épphogy elkezdtem gondolkodni
mikor megszólal egy hang:
- Falazok
neked. Majd azt mondom, hogy alszol vagy valami. - mondja Josh a bátyám. Igen
van egy bátyám és egy nővérem Amanda. Szinte ugyanúgy nézünk, ki csak nekik
tengerkék színű szemük van. Bambulok egy sort mire Josh becsapja az ajtót és
azt mondja:
- Húzás!
Különben meggondolom magam. Úgyse mész sose sehova. Itt az alkalom.
Odarohanok
hozzá és megölelem.
- Jaj ne már.
- motyogja és játékosan meghúzza a hajamat. Én is az övét. Ez valahogy a
szokásunkká vált, ha valami nyálas dolgot mondunk vagy csinálunk. Megköszönöm
és elkezdek öltözni. Egy pólót, farmert és bőrdzsekit veszek fel fekete
Converse tornacipővel. Az összhatás annyira nem is rossz. Lehetne ennél rosszabb
is - mondja mindig Carly az öltözködési stílusomra. Ő mindig csinos és még a
kiegészítőkre is figyel. Ez nekem nem jön be annyira, de néha én is szeretek
csinos lenni. A stílusom inkább
sportosabb és lazább.Hasonlít Cara Delevigne hétköznapi stílusára.
- Köszi még egyszer.
Ja, és éjfélre itthon leszek. - elindulok lefelé. Egyetlen lépcsőfok van, ami
nyikorog, és amit soha senki nem javít meg, alulról az ötödik. Számolok: egy,
kettő, három, né… nyikorgás. Hát persze hogy eltévesztem. Ilyen az én
szerencsém, még menni sem tudok úgy, hogy ne vonnám magamra a figyelmet.
Fülelek. Sehol senki. Épségben leérek a lépcsőn. Billentyűzet kopogását
hallom. Anya a nappaliban van és dolgozik. Mikor kimegy teáért a konyhába,
halkan a hátsó ajtóhoz osonok. Kinyitom, és még egyszer hátra nézek a biztonság
kedvéért. Mire előre fordítom a fejem, valaki elkap, a kezét a számra tapasztva
leránt a földre. Kezdek megijedni, adrenalin szintem pedig kezd az egekbe
szökni mikor ezt hallom:
- Hanna, azt
mondtam legyél csinos. Bulizni megyünk az istenért, de most már mindegy. Vissza
ne menj átöltözni. - igen, ez csakis Carly lehet.
- A francba,
nagyon rám ijesztettél. - felállok és leporolom magam. Egy fűfolt van a
nadrágomon. - Nézd meg mit csináltál! Tudod mit? Inkább induljunk.
Ahogy a
kocsi felé sétálunk, a barátnőmre pillantok: fekete mini ruha van rajta ami a
mellrészénél gyöngydíszítéses, fehér kardigán szerű valami és egy fekete kabát
meg persze az elmaradhatatlan magas sarkú. Ami legalább 9 centis. Nem hiszem
el, hogy nem fázik. Beülünk a kocsiba és nem tart sokáig az út. A Funky Buddha
nevű klubba megyünk. Hogy Carly hogyan tudott bejuttatni minket? Fogalmam
sincs, de már bent vagyunk, úgyhogy nem kérdezősködöm. Már javában szól a
zene.
- Menjünk
igyunk valamit! - indítványozza ő. Valami alkoholosat vesz, míg én csak egy
kólát. Odaadják az italomat. Hátralépek egyet és megfordulok, mire neki ütközök
valakinek. Nem hiszem el, ez annyira jellemző rám, gondolom magamban. A
szememet összeszorítom mintha így meg nem történté tehetném a dolgokat, de
nem így lett. Kinyitom a szemem. Ránézek a srácra: szőke haja aranyosan az
égnek áll, nem egy izom agy, de azért látszik, hogy elmegy néha kondizni, azt
hiszem a szeme kék, de nehezen lehet kivenni a sötétbe és persze a pólóján
ott virít egy hatalmas kóla folt.
- Úristen
bocsánat. - mentegetőzöm.
- Semmi baj,
megesik az ilyesmi. Túl közel álltam. Az én hibám is. - mondja a srác enyhe ír
akcentussal.
- Hadd tegyem
jóvá! - jókora folt van a pólóján és én voltam a béna nem ő.
- Úgy látszik,
ma ügyetlen napod van. - erre csak bólogatni tudok - Szóval, ha meg akarlak
találni, kiabáljam azt, hogy: Hol vagy füves lány? - nagy szemeket meresztek és
nevetni kezdek.
- Ha így
hívsz, félre fogják érteni. Hívj inkább az igazi nevemen: Hanna Reid. - kezet
rázunk -És a tiéd?
- Niall
Horan. - már vagy húsz perce beszélgetünk mikor így szól:
- Mindjárt
jövök, kimegyek a mosdóba.
Mikor elmegy,
azon gondolkozom, hogy lehetek ilyen béna és szerencsés egyben: leöntök valakit
kólával és közben egy tök jó fej fiúra találok. Sosem gondoltam volna. Körül
nézek. Most ugrik be, hogy Carlyt egy ideje már nem láttam. A szememmel őt
keresem, megkérdezem a pultos, hogy látta-e mire azt mondja, hogy a mosdó felé
ment. Remélem nincs semmi baja, mert néha túlzásba tudja vinni a bulizást. A
célom felé menet vagy egy tucatnyi emberen kell keresztül verekednem magam. A
sötétben megbotlok és épp a WC ajtónak esek és lefejelem azt. Tántorgok egy
kicsit mert az eséstől megszédülök. Hihetetlenül béna vagyok bárhova is megyek.
Benyitok.
- Carly! -
mondom, a nevét hátha válaszol. A fejemet fogom, mert eléggé fáj ahol
beütöttem. Megpillantom Niallt ahogy kezet mos.
-Te meg mit
keresel a lány WC-ben? - kérdezem mire zavarodottan rám néz. Megpróbálja elfojtani a
nevetését. Értetlenül állok, felvonom a szemöldököm válaszra várva.
-Te mit
keresel a fiú WC-ben? - kérdez vissza. Újból körülnézek. Egy harminc év körüli
férfi távozik az egyik fülkéből és furcsa pillantásokat vet rám. Elszégyellem
magam.
- Ez mekkora
égés… - mondom a fejemet fogva. Niall odajön hozzám és átkarolja a vállam
miközben kifelé megyünk. Azt mondja nevetve:
- Nyugi velem
is előfordult már. Mindenkinek van rossz napja.
- Te is
mentél már be a lány WC-be véletlenül?
- Nem csak
volt már rossz napom. - mindketten nevetni kezdünk a bénaságaimon. Aztán
visszaülünk, és újra beszélgetni kezdünk. Sok mindent megtudok róla például azt,
hogy valóban ír származású és hogy a munkája miatt költözött ide Angliába. Azt
nem mondta, meg hogy mit dolgozik. Én is mesélek magamról: hogy deszkázok, van egy nővérem meg egy bátyám és hogy sokat eszek mégsem hízok. Ő azt
mondja két barátjával jött ide. Az egyiket éppen látom és rámutat,
Egy barna
hajú fiú, akit éppen egy hosszú szőke hajú rikító vörös rúzzsal és eléggé sok
sminkkel kikent lány ölelget. Számomra furcsa párnak tűnnek. A szőke lány
egyáltalán nem szimpatikus. A fiú meg nem is tudom, olyan kacér típusnak
látszik.
- Furcsa. Mióta együtt vannak - teszi idézőjelbe a mondatot - Keveset van velünk, mintha
már nem is érdekelnénk. Alig járunk el valahova együtt öten, merthogy öten
vagyunk barátok… Túlságosan megváltozott a lány miatt. Mi mind megmondtuk neki
ezt és azt is, hogy hagyja a francba, mert tuti hogy csak szórakozik, de mégis
vele maradt. Kezd hiányozni a régi énje. Ez a lány meg úgy csimpaszkodik belé,
mint egy orángután. - szomorú fény csillan a szemében. Erre megsimogatom a vállánál. Halvány
mosolyt ereszt.
- Biztosan
lesz rá megoldás. De ha nagyon akarod, megpiszkálhatjuk egy kicsit őket. -
sejtelmesen mosolygok. Elég gyerekes tervet ötlök, ki de legalább vicces… számunkra.
Fogok egy mű narancsot az egyik tálból és megdobom vele a lányt. Niallel
gyorsan visszafordultunk nehogy meglásson minket és nevetéstől fulladozva úgy
csináltunk mintha innánk a kólánkat.
- Ne nézz
vissza… - suttogom neki. És nem is teszi. Körülbelül tízperc múlva megjelenik
Carly.
- Induljunk,
eléggé fáradt vagyok és ez a cipő is kikészít. - nyafogós hangon beszél.
- Én mondtam,
hogy öltözz fel normálisan. Apropó ő itt Niall ő meg Carly. - bemutatom őket
egymásnak. A barátnőm fogpaszta reklám mosolyát villantja meg és kicsit hosszú
ideig néz Niallre.
- Azt hiszem,
most mennem kell. - szólok az ír sráchoz.
- Igen de
várj, odaadom a telefonszámom hogy találkozhassunk még. Persze ha te is akarod.
- mondja. Köpni, nyelni nem tudok, de valahogy kinyögök egy igent és
telefonszámot cserélünk. Vajon miért kérte el a számom? Fogalmam sincs, ez a
jövő zenéje… Egy öleléssel búcsúzunk.
Ahogy
kilépünk a parkolóba, a friss levegő kitisztítja a fejem és a tüdőm is. Nagyon
jól érzem magam. Boldog vagyok. Sosem gondoltam volna, hogy találkozok egy
olyan sráccal, aki szimpatikus és eltűri a bénázásom. Ehhez még az is hozzájön,
hogy ha Carly nem rángat el, akkor sosem ismerem meg.
Ma éjfél
előtt tíz perccel egy új ember képével az emlékezetemben és egy fáradt mogorva
Carlyval térek haza.
Szia! Nekem nagyon tetszik a blogod.. és imádom Niallt. Siess a kövivel :)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésKértél tőlem véleményt illetve tanácsot, tehát itt vagyok, bár közel sem tartom magamat elég jónak ahhoz, hogy bárkit is kritikával illessek, de ez már az én moralitási problémám.
Az alapötlet nem sablonos, de nem is túl különleges, a főszereplők karaktere tetszik, és ahogyan bevezettek az egészet is érdekes volt. Ezek a kapcsolatszálak, ahogyan alakítottad őket éppen eléggé felkeltik az olvasó érdeklődését. Maga az írásstílusod még nem kiforrott, de ez nem is olyan fontos. A cselekményvezetésed ennyiből jónak tűnik, helyesírási hibákból csak egy-kettő tűnt fel, ami egyáltalán nem vészes. Ami viszont annál inkább az az igeidő-tévesztés – általában jelenben írsz, de néha becsúszik néhány múlt idejű mondat, ezeket próbáld meg kiküszöbölni – illetve a központozással sem vagy teljesen tisztában. Csapj fel egy könyvet, és figyeld meg: gondolatjel elé nem teszünk pontot, ahogyan a címbe sem.
Ami pedig hozzászólásom tanács részét illeti: kérj cseréket – én már kitettelek – mert másképpen nem jut el másokhoz az oldalad híre. A cbox.ws oldalon tudsz chat-et csinálni oldalra. Esetleg többet mondó fejlécet is készíthetnél/kérhetnél. Ma már több oldalt találsz, ahol lehetőség van erre, illetve az én tapasztalatom az, hogy egy szerelmi sztori esetén a sötét szín „elijeszti” az olvasót, márpedig a Te blogod dizájnja elég sötét.
Egyébként a történet szerintem jó, és sok olvasóra tehetsz szert, a lényeg, hogy valahogyan eljussanak az oldaladra :) Sok sikert a bloghoz!
Ölel, FantasyGirl
Nagyon jó! Várom a következőt!:)
VálaszTörlés