Lassan nyitom ki a szemem. Napfény világít
az arcomra. Nagy nehezen felállok, az ablakhoz megyek és elhúzom a függönyt, de
visszafelé menet elbotlok valamiben. Megfordulok és a lábam elé nézek: egy
sminkes táska. Ha ez Carly táskája, akkor hol van ő? Az íróasztalomra nézek
ahol egy cetlit látok. Ez áll rajta:
Jó Reggelt
Hanna,
Ha ezt
olvasod valószínűleg felkeltél. Ebből a cetliből arra is rájöhetsz, hogy én már
elmentem. A tegnapi, egy jó kis este volt. Láttam elengedted magad. Nem csak ültél és bámultál magad elé ahogy szoktál. (A szőke fiú
nagyon helyes volt.) Szokás szerint most deszkázni mész Joshsal, úgyhogy nem
húzom tovább az időd.
Ölel, Carly
Ui.: A púpot
a fejeden nézesd meg, mert akkora, mint egy dinnye.
A fejemhez
kapok, és tényleg fáj, mert tegnap lefejeltem a mosdóajtót. Hirtelen minden
beugrik: Niall, a beégésem, a naranccsal való dobálózás és a kóla. A zsebemhez
kapok. Igen, ahogy sejtettem, benne van a telefonszáma. Ha számot cseréltünk,
akkor majd hív, ha akar. Emiatt nem aggódom. Ahogy a barátnőm írta, tényleg
egy nagyon jó este volt. Visszafelé indulok az ágyamhoz és ismét elbotlok.
Dühösen megragadom a sminkes táskát és biztonságos helyre teszem, ahol nem
árthat nekem. Úgy döntök ezek után már nem fekszem vissza aludni. Tíz óra
van, inkább írok egy SMS-t Carlynak, hogy délután öt körül legyen kint a
deszkás pályán és visszaadom a cuccát, amit itt hagyott.
Felöltözök és mivel annyira nincs hideg,
egy fekete pulcsi, alá pólót, szakadt farmert és a lila Vans cipőm veszem fel.
Megfésülködök, és máris indulok, lefelé ahol berobogok Josh szobájába. Néha
elég tapintatlan tudok lenni, de ez lenne a kistestvérek dolga; nem? Az
ágyára ugrok:
- Jó
reggelt! - kiabálom, mire hozzám vág egy párnát. Tipikus reakció. Ezt vártam
tőle, úgyhogy megragadom a párnát és visszadobom neki. Erre sem kel fel. Akkor
csak egy dolog maradt hátra: - Szeretnéd, hogy énekeljek neked egy Jó reggelt,
dalt? - Na, erre már rögtön felugrik. Odadobok neki egy farmert és egy pólót,
hogy felöltözzön, addig én kimegyek és megreggelizek. A rádiót kapcsolgatom,
mikor ő is elkezd enni. Ameddig csak a zenét hallgatjuk, azon gondolkozom,
vajon Amanda a nővérem hazajön-e az egyetemről vagy bent marad. Tényleg nagyon
okos és nagyon jól tud érvelni akár igaza van akár nem. Hasonlít a Pretty Little Liarsból Spencer Hastings-re. Alig látom.
Ahogy a
szüleimet sem. Ők nagyon sokat dolgoznak és szinte már luxusnak érzem azt, ha találkozhatok velük. Anya ügyvéd, apa pedig a saját cégét vezeti, és
mindig azzal van elfoglalva. Sosem érnek rá. Azt tanították, hogy jól becsüljük
meg a pénzt, ezért tették meg azt a drasztikus lépést, hogy tizenhat éves
korunktól dolgozni küldtek. Amandára visszatérve, szinte már hiányzik.
A
gondolatmenetemet ajtócsapódás szakítja félbe. Azt hittem a szüleim jöttek
haza ilyen gyorsan de az lehetetlen. Ma kora reggel indultak még csak el. Fél perc múlva a nővéremet pillantom meg. Nagyon csinosnak találom a
szoknyájában, pedig nem szokott így öltözködni. Az arca kipirult, valószínűleg
azért mert két óriási bőröndöt cipel maga után. Joshsal mindketten odaugrunk
hozzá és meghúzogatjuk a haját, ő viszonozza. Ez olyan testvéri szokás, mint
másoknál a puszi vagy az ölelés.
- Úristen
mekkorák lettetek. Na, jó Hanna te nem nőttél nagyot, Josh te meg szőrösebb
lettél mióta elmentem. - erre mind felnevetünk. Hozzá kell tennem már vagy
féléve nem láttuk. Amanda egy okos tojás, de egész jó a humora. Az egyetlen fiú
közülünk vállalkozik rá, hogy felviszi a bőröndjeit, de mikor felemeli, alig
fél centit mozdul csak.
- Mi a fene
van ezekben? Kő? - kérdezi Josh a homlokáról törölgetve az "izzadtságot".
- Majdnem,
könyvek. - mosolyog a nővérünk és elindul felfelé. A súlyos csomagot meg úgy
emeli, fel mintha tollpihékkel lenne tele. Csak huszonegy éves, de erősebb,
mint a 2 évvel fiatalabb öccse, aki súlyt emel néhanapján. - Akkor… megnézünk egy filmet
vagy valami?
- Ha
visszajöttünk, igen. - fogom a deszkám a kezembe, Joshnak pedig odagurítom a
sajátját. Lábbal az egyik végére lép és felveszi. - Addig pihenj. Pár óra múlva
találkozunk.
- Hova mente…
hát persze, el is felejtettem. Menjetek csak. - Amanda ledobja magát a kanapéra,
mi pedig becsapjuk magunk után az ajtót és végig száguldunk az utcán.
Szokás
szerint néha ugratunk, gyorsítunk vagy lassítunk. Elérkezünk a pályához. Már
messziről látszik. Carly azt szokta mondai rá, hogy azok a dolgok, amiken
négykerekű izékkel ugrálnak. Én csak a pályának hívom. Itt mindig van élet,
szórakoznak, trükköznek, viccelődnek. Aki ide beteszi a lábát és deszka van a
kezében vagy begurul, része lesz ennek a baráti társaságnak. Ahogy közeledek
feléjük, Ed és Emily pacsira emeli a kezét. Én pedig belecsapok. Ed és Emily
testvérek bár csak egyetlen dologban hasonlítanak: ugyanolyan barna a szemük. A
fiú szőkésbarna hajú, világos bőrű, míg a lány sötétebb bőrű és sötétbarna
hajú. Mikor először megláttam őket, sosem gondoltam volna, hogy rokonok
lehetnek. Josh Adammel pacsizik le. Ő a rangidős, huszonkét éves és igazából
semmi megrendítő nincs a külsejében. Egészen addig ezt hiszed, míg bele nem
nézel a szemébe. Ugyanis tökéletesen kékek. Igazi vezéregyéniség: határozott,
kedves, érti a viccet. Csak egyetlen szépséghibája van, a középső neve: Gustav.
Ezzel szoktuk néha idegesíteni. A pálya
közepe felé gurulok. Ugrok párat, próbálok trükközni. Egyszer csak kicsúszik a
lábam alól a talaj és elterülök a földön. Kinyitom a szemem és a szokásos
látvány tárul a szemeim elé: Cherly és Michael csókolóznak.
- Mondtam
már Reid, aki ügyetlen ne trükközzön. - kiáltja Michael. Szeret csipkelődni az
biztos. Igazából róla csak annyit tudnék mondani, hogy az a fajta a szépfiú,
akivel mindenki járni, akar. Leszögezem én nem. Sok barátnője volt és szerintem
ő sem tudta számon tartani, de végül Cheryl-nél megállapodott. Már legalább egy
éve járnak. Cheryl a saját deszkáján ül. Rózsaszín haja körbe öleli az arcát.
Tényleg igazán szép, kedves, de elég lekezelő tud lenni másokkal. Van
kisugárzása néha túl sok is ilyenkor Radioaktívnak hívom. Ők az álompár és a
leggyorsabb deszkások közülünk. Itt mindenkinek van beceneve: Adam = Gustav,
Josh = Jenna mert egyszer mikor aludt kifestettem és tele ragasztottuk a
képével a környéket. Cheryl a radioaktív, Michael pedig egyszerűen csak M. Ed a
bűvész, mert olyan trükköket tud, amiket más nem nagyon, Emilyt indiánlánynak
hívjuk a külseje miatt. Én Seb lettem, mert akárhányszor új trükköt gyakorlok,
tuti hogy elesek vagy felhorzsolom valamelyik végtagom. Körülbelül ennyi lenne,
amit tudni kell az itteni életről.
Még gyakorlok egy keveset aztán leülök az
egyik fa alá. Ez az a fa, amibe minden igazán ide tartozó belevésheti a nevét. Az
enyém öt hónapja került rá. Az igazság az, hogy központi helyet foglal el a fa
a deszkások életében, talán az elhelyezkedése miatt, vagy azért mert érzelmi értéke
van. Például minden karácsonykor kidíszítjük, ez olyan hagyományféle. Egy ideig csak ülök a fa alatt, nézem a
galambokat mikor Ed leül, mellém deszkáját a fának támasztja és így szól:
- Hallottad
már az új viccemet? - kérdőn néz rám. Megrázom a fejem. - A király összehívta a
fiait… és nem mentek el. Várj, várj, van egy másik is: Két kígyó megy az
erdőben az egyik jobbra a másik kobra…- mondja és dől a röhögéstől. Elfelejtettem, hogy Ed, csak favicceket tud
mondani. Ez is egy olyan volt, mert bár értem, még csak el sem
mosolyodom. Ő még mindig nevet: - Ebben az a vicces hogy nem vicces.
Emily gurul
felénk: - Most mondta el a királyos meg a kígyós „viccet”?
- Aha.
- Akkor már
értem. - rázza a fejét indián lány. Ed egy érthetetlen figura és ezt ő pontosan
tudja. Mind gyakorolni mennek, csak én maradok ülve. Nézem, hogy szántják fel az
eget a bárány felhők, hogy mit csinálnak a többiek és a Louis Vuitton táskát,
ami a szemem előtt himbálódzik. Köszönök Carlynak.
- Szia Han,
szóval mit is felejtettem nálatok? - kérdezi. Ránézek… vagyis rájuk, mert
ketten jöttek. Adam barátnőjével érkezett, aki sosem sminkeli magát és
nem sok márkás cucca van. A haja nagyon sötétbarna és a szeme is. Van pár
tetoválása és szinte csak sötét színű ruhákat hord. Ő Abigail Gauss, azaz Abby.
Mindenkivel jóban van csak a
bátyámmal nem és ezt senki sem érti.
- Szia,
mindenki! - köszön, Adam nyakába ugrik és egy csók után beszélgetésbe elegyedik
vele.
- Elég
galamb van itt, nem kell, hogy még ti is turbékoljatok - kiált oda neki Ed
mire mindenki tapsolni kezd.
- Most mi
van?
- Ez végre
egész humoros volt. - szólok elismerően majd Carlyra nézek. Átadom neki a táskáját. Nem akarsz maradni egy kicsit? Megmutatom azt, amit gyakoroltam.
- Oké, de nem,
sokáig mert még tanulnom kell, a franciából témazárót írunk és még semmit sem tanultam.
- mondja. Mivel a legtöbb ember a külső alapján ítél, sosem gondolnák de Carly
nagyon okos annak ellenére, hogy szép. Tavaly például évfolyam első volt az
iskolánkban. Belenézek a szemébe, olyan színű, mint az ég télen. Szürkés-kékes. A haja hosszú és
nagyon szép gesztenyebarna. Néha azon gondolkodom, hogy miért nem kereste fel
még egy modell ügynökség sem. Száznyolcvan centi magas, karcsú és szép. Kell
ennél több?
A barátnőm leül az egyetlen padra, ami van én meg begurulok a pálya közepére és
koncentrálok. Gyorsítok, ugrok és… földet érek épségben.
- Végre nem
estél el. - dicsér meg Josh. Carly állva tapsikol. A bátyám teljes
véletlenségből neki ütközik. Állj, vissza. Volt valami furcsa ebben a „véletlenben”.
Szerintem direkt volt, ahogy ránézett és bocsánatot kért… olyan hirtelen ugrik
be a gondolat hogy majdnem hanyatt estem tőle. Joshnak tetszik Carly. Még egy
ideig visszhangoznak a fejemben ezek a szavak. Azt sem veszem észre, hogy Cheryl
a kezével hadonászik az arcom előtt:
- Hé, mi
van, lefagytál?
Valamit motyogok. Arrébb gurulok, Cheryl meg a háta mögé dobja
rózsaszínű haját és folytatja, amit elkezdett. A barátaimhoz megyek. Carly
gratulál majd integetve távozik. Rögtön ahogy elment letámadom a bátyám:
- Láttam. Odavagy
érte, pedig már vagy tíz éve ismered. Miért pont most? Nem értem…
- Josh?
- Igen?
- Nagyon
rosszul blöffölsz. - a szemembe néz. Igazán őszintén mondja, amit mondani akar.
- Igazad van,
de ne mondd el neki, kérlek hadd csináljam úgy, ahogy akarom. - kiskutya képpel
néz rám. Tudom miért: szokásom néha túlkomplikálni a dolgokat, úgyhogy
leszállok róla. Egyetértésem jeléül meghúzogatom a haját. Rám mosolyog és a
hátam mögé mutat.
Elérkezett a pillanat. Az a pillanat, amikor
minden kicsit lelassul: a naplemente. Itt a deszkás pályán minden
ki megáll és végignézi. Ez is olyan hagyományféle. Mikor a napkorong teljesen
eltűnik, akkor valami folyatódik és valami véget ér. Úgy érzem az én életemben véget
ért egy szakasz és egy új kezdődött. Bármit is tartogat, állok elébe!
Boldog szülinapot!! :D Jó lett..siess a következővel!!!! :)
VálaszTörlésUj olvaso vagyok nagyon de nagyon tetszik <3 <3 <3
VálaszTörlés