2014. július 10., csütörtök

Do I wanna know?

40. Fejezet

XXIV.VI.MMX- Tehát mikor megérkeztél és ébren voltál minden rendben ment: lement a páros zsákban futás, szétvertünk egy piñatát… - kezdi Zayn. Igen, emlékszem, hogy Niallel voltam egy csapatban. Josh pedig Carlyval. A bátyám a cél vonal előtt persze hatalmasat zakózott magával rántva a barátnőmet és a mellettük haladó Jade- Perrie párost. Egyszóval dominóként borultak fel a résztvevők kivéve minket, mert megnyertük a versenyt. – Meg volt még egy táncverseny is… – amikor is megpróbáltam a Michael Jackson-féle holdjárással és átestem a kanapén. Ezért fáj a térdem.
- Aztán leültem a fotelba és ettem a tortából. – folytatom.
- majd fél percen belül elaludtál. Ezért felvittelek a szobámba. – emlékszik vissza Niall. – Innentől viszont teljes a sötétség.
- Kitaláltad, hogy rendezzünk egy rögtönzött origami bajnokságot. – néz Zayn a szőke fiúra. - Csak egy pillanatra fordultam el és mire visszanéztem már ráborítottad az összes ragasztót a papírodra. nem tudtad, hogy nem kell hozzá? – Niall a fejét rázza. – Felküldtelek kezet mosni. Ezután Louis, fogalmam sincs miért – mindenki az említett személyre néz, aki édesdeden hortyog nyálát az asztalra csorgatva – valami macskáról kezdett hablatyolni. Te felrohantál az emeletre, hogy majd megkeresed és nem is jöttél vissza. Gondoltam felmegyek, megkereslek. Itt követtem el az első hibát. – fogja a fejét Zayn. – Ezt követően két dolog történt: 1. Niall kidőlt és a keze beleragadt Hanna hajába, úgyhogy őt kipipálhattam, 2. Louis szabót játszott és megpróbálta újravarrni Liam nadrágját miközben még rajta volt. Azt hitte magáról, hogy ő Ollókezű Edward.
- Már csak egyetlen kérdésem maradt. – szól közbe Niall – Hol van Harry? Lehet, hogy ugyanaz történt vele, mint a Másnaposok első részében a fickóval, aki a tetőn rekedt. – kezd el pánikolni Liam.
- Hozzuk le, mert megfagy. – riad fel Louis és villámgyorsan elszaladnak az emelet irányába. Hatalmas robajt hallunk. – Francba ezzel a sok székkel! – dühöng.
- - Székfoglalósat játszottatok. – szól hátra Zayn miközben válla nevetéstől rázkódik – Egészen addig míg fel nem borultatok.
- Harry tényleg az emeleten van? – kérdezem.
- Persze hogy nem. – válaszolja teljes nyugodtsággal.
  Miután a fiúk visszatértek Harry pontos tartózkodási helyének megnevezését követelik.
- A válasz ott van. – mutat a nadrágom hátsó zsebére.
- Hanna fenekében? – teszi fel a kérdést Louis. Kis társaságunkból kirobban a nevetés.
- A zsebében te eszetlen. – forgatja szemeit Liam. Előveszem a borítékot, amit a göndör hajú írt. Ahogy belenézek, két papírt pillantok meg. Előveszem azt, amelyik Harry szálkás betűivel van tele. Bár nagyon kíváncsi vagyok, a másikra tudom, hogy csak otthon szabad elolvasnom. Széthajtogatom a lapot. A többiek rám figyelnek, úgyhogy felolvasom.
- Kedves Louis, Liam, Zayn, Niall és Hanna!
Nektek mindannyiótoknak szól ez a levél. Először is Isten éltessen Hanna! Másodszor pedig megmagyarázom az eltűnésem okát: elutaztam. Tudom, hogy oltári nagy bunkóság, de ezúton szeretném a tudtotokra adni, hogy Taylorral töltök egy kis időt a Kanári-szigeteken. Tudom, hogy nem szóltam előre, de én sem terveztem. Mégis a bocsánatotokért esedezem. ne haragudjatok, de muszáj egy kicsit kiszakadnunk Londonból, hogy kettesben legyünk és tisztázzuk a dolgokat. Most éppen egy zűrös időszakon vagyunk túl és szeretném, ha végre eldőlne, hogy mi lesz a kapcsolatunkkal. ne aggódjatok, majd jelentkezem. Szeretettel: Harry
  Döbbent csend. Csupán ennyi az, ami a szavaimat követi.
- Még két nap.  Szól Louis és a ragacsos asztalt bámulja.
- Miről beszélsz? – kérdezem felocsúdva a levél okozta sokkból.
- Ismerem Harry és tudom milyenek a Taylor-féle lányok. Ebből már nem fognak tudni sokat kihozni. – tekintetét körbejáratja a konyhában lévőkön – Két nap múlva szakítanak. Francba! – csap az asztalra – megint vigasztalhatjuk.
- Ez tényleg nem valami szívderítő – áll fel Niall a székről – de nem ülhetünk itt kussban jó kisiskolások módjára. Amúgy is van elég dolgunk, szerintem lássunk is neki. – mutat a nappalin. Odamegy a hifi berendezéshez és betesz egy Arctic Monkeys albumot.
- Enyém és Liamé a nappali. Louis és Zayn foglalkozzon az emelettel. Carly, Josh és Hanna tiétek a konyha. – kiáltja, hátra miközben megragad egy csomó műanyag poharat.
  Ezzel a végszóval neki látunk kitakarítani a ránk osztott helyiséget. Először minden szemetet beledobálunk egy hatalmas szemeteszsákba. Második lépésben az összes kiöntött, szétfröcskölt italt feltöröljük. utána nekiállunk mosogatni és az oda nem illő tárgyak a helyükre visszük. mint például a hűtőben talált félig felfújt narancssárga mentőmellény. Valami azt súgja, hogy nyissam ki a fagyasztót is, amiben egy mini hóembert találok a fagylaltok mellett. Úgy gondolom, hagyok nekik egy kis meglepetést későbbre így a helyén hagyom a hó lényt és kuncogva becsukom a fagyasztó ajtaját.
- Azt hiszem végeztünk. – sóhajt nagyon Carly majd lerogy a padlóra. Josh is leül mellé és mindketten a szemüket behunyva a hátukat a falnak döntik. Josh még utánam szól, hogy öt perc múlva indulunk.
  Mivel mi végeztünk, itt az ideje, hogy megnézzem mit alkottak a többiek. a nappali csak úgy csillog-villog. Eltűnt a medence, a szemét, a rengeteg műanyag pohár és parti kellék. Ki van szellőztetve és friss fenyőfa illat terjeng a szobában. Niallt pillantom meg, a többi fiút viszont nem látom.
  Szőke haja még mindig össze-vissza áll és kicsit vizes valószínűleg a zuhanytól, kék szemein némi fáradtság látszik. borostának nyoma sincs az arcán. Egy szürke trikót, melegítőt és piros-fekete kockás inget visel. Egyszerűen ellenállhatatlannak találom.
- Köszi hogy besegítettetek a takarításban. – közel jön hozzám, közelebb, mint ahogy szokott. Tusfürdőjének illata belekúszik az orromba és elhomályosítja a gondolkodásomat.
- Szívesen. Én pedig köszönöm, hogy rendeztetek egy bulit a szülinapom alkalmából. Javaslom, hogy a következő partit alkoholmentesre tervezzétek. – kuncogok, ő közben kezébe veszi az egyik tincsemet és csavargatni kezdi.
- Úgy lesz. – annyira közel van, hogy érzem, hogy a lehelete végig siklik a bőrömön. Autóduda hangját hallom. összerezzenek mintha valami rosszat csináltam volna. Őt nem zavarja a bátyám idegeskedése. Ráérősen ad egy puszit az arcomra majd a tenyerével végig simít a vállamon.
- Viszlát, Hanna! – köszön, el majd felsétál az emeletre. Ajtócsapódást hallok. csak akkor bírom megmozdítani a lábam mikor Josh ráfekszik a dudára és szünet nélkül nyomja.
  Hazafele alig beszélünk. csak Carly szórakoztat minket a folyamatos csacsogásával. Josh csak egy fél mosollyal az arcán vezet. Barátnőmet kitesszük majd a házunk előtt mi is kiszállunk. Kimerülve veszem elő a kulcscsomómat és nyitom ki az ajtót. Kávé illatot érzek. A bátyám és én nem vagyunk koffeinrajongók így nem értem a helyzetet. Aztán a konyhába lépve rögtön megvilágosodok és kikerekedik a szemem a meglepetésből. Csak állunk mindketten az ajtófélfának támaszkodva.
- megjöttek a csavargók. – hallom meg anya nyugodt kellemes hangját, ami elsüvít a fülem mellet és egyáltalán nem jut el a tudatomig.

- Talán illene köszönni a szüleiteknek. – hallom meg apa szigorú hangját is az újság mögül amit olvas. Tehát visszatértek.

2 megjegyzés: