Truth about love...is painful

42. Fejezet

  Egész álló nap terveket szövök. A fejemet útvonalak, piros ikszek és ezernyi lehetőség tölti ki. Ma, szombat este végrehajtom életem második betörését. Chris idegesítően leráz, minden egyes alkalommal mikor túl közel kerülök a titokhoz. Mivel és miért zsarolja Taylort? Fel nem foghatom, mi köze van a szőkeségnek ahhoz a bűnözőhöz. De hát Cherylről is azt hittem, hogy a barátom és mégis hátba szúrt. Ezt a kört már rég lejátszottuk és attól még barátok maradtunk, meg bocsátottam neki csak a benne valló megbízással van némi gondom.

  A tervem úgy néz ki, hogy sötétedés után elbiciklizek Chris házához, azon az ócska kerékpáron, ami ezer éve rohad a garázsunkban, aztán megkeresem azt a részt a naplójában, amelyben a szőke énekesnőről ír majd angolosan távozok. Röviden ennyi lenne.

  Melegen felöltözök: fekete farmer, fekete szövetkabát és a majdnem térdig érő sötétbarna csizmámba. A bicikli szomorúan nyikorog a házhoz vezető úton, főleg kanyarodásnál. Az ég tiszta, itt-ott csillagok teszik izgalmasabbá a sötétkék vásznat. Szokásomhoz híven felmászok a fára, hogy a tetőre ugorhassak. Cipőm halkan kopog a tetőcserepeken. Nocsak, Chris még csak a fáradtságot sem vette, hogy bezárkózzon. A nyitott ablakon át bemászok. Végigsétálok a szűk, fehér falú folyosón, lábam alatt lévő puha szürke szőnyeg elnyeli lépteim zaját. Kicsit félek. Szeretném, hogy vége legyen „a volt barátom egy szemét és a múltammal kísért” mizériának, de mi lesz, ha az igazság fájni fog? Egyet biztosra vehetek: Chrisszel kapcsolatban az igazságok nagy része fájdalmas, szívet tépő és kellemetlen. Nem halogathatom, tovább a sebtapasz letépését különben sosem fogom megtudni, hogy mekkora heg, marad a seb után. Ujjaim a hideg kilincsre kulcsolom, mikor észreveszem, hogy már eleve nyitva van. Óvatosan bekukucskálok. Számíthattam volna arra, amit látok, de még csak meg sem fordult a fejemben hogy Chris bármelyik barátnőjében van, annyi kurázsi illetve van annyi esze, hogy sikeresen betörjön hozzá. Amy Greent látom amint azokat a bizonyos naplókat olvasgatja. Felpattan.

- Mit keresel itt? – kérdezzük egyszerre.

- Azt hiszem ugyanazért jöttünk… - válaszolom gúnyosan-borúsan.

- Némi információra van szükségem – méreget beszéd közben Amy – és úgy látom neked is. Tudnom kell miről hazudott nekem.

  Így hát leülünk egymással szembe a földre, ő leteszi a kis könyveket és lapozgatni kezdjük. Sötét haja az arcába hullik, miközben komoran tanulmányozza az írást. Kevés sminket és lilásárnyalatú rúzst visel. Az utóbbi találkozásunk óta összeszedte magát. Emlékszem, hogy egy bőröndön üldögélt sírva. Még eleresztek pár kósza gondolatot a helyzettel kapcsolatban aztán neki látok, hogy megkeressem az igazságot a sorok között.

  Nem telik sok időmbe mire találok egy érdekes félig kitépett, összemaszatolt oldalt. Lehetséges, hogy ideges volt, hiszen gyakran elragadják az érzelmei.

  A bejegyzés így szól:

  Hogy tévedhettem. Nem, ezt én sem tudhattam csakis ő. Eljött hozzám leültetett a fotelba és mondta, hogy valami fontos dolgot fog elmondani és ne szakítsam félbe. Esküszöm ezek után rohadtul kíváncsi lettem. Azon gondolkodtam, hogy miféle hülyeséggel fog szórakoztatni majd egyszer csak lehervadt arcomról a mosoly. Két lehengerlő dolgot mondott, de a jelenre való tekintettel csak az egyikre fókuszáltam. Egyelőre. Taylor mondandója szó szerint lesokkolt. Minden hidegvérem eldobtam és rátámadtam. A falhoz szorítottam és úgy ordítottam vele, mint még soha. hihetetlen hogy miatta történt anyám balesete. De én ezt nem bírom feldolgozni, nem tudok hinni neki, mert Hannának kellett tennie. Nem lehetséges, képtelenség. Biztosra veszem, hogy hazudik, csak tudnám mi okból. de a másik ügy teljesen más tészta…

  Képtelen vagyok írni erről. Muszáj, mert így megkönnyebbülök. Szóval Taylor terhes tőlem. Tőlem. Azt mondtam neki, hogy nem lehetek én az apa erre ő, hogy csak én lehetek az.

  Itt véget ér a bejegyzés. Sokkolva és teljesen szétesve lapozok, hogy megtudjam, mi történik.

  Elvetette. Még mindig nehezemre esik elhinni, hogy pár napig apja voltam valakinek. Rettenetes. Ez az egész elcseszett egy dolog. Én szörnyű apa lennék. Ezért is kellett rávennem, hogy ez a gyerek ne születhessen meg. Nekem iszonyú lett volna. Rosszul is érzem magam. Ez igazán aljas dolog, de kaptam egy fegyvert, hogy megleckéztethessem Hannát. A bosszú nem várhat tovább. Meg kapja a magáét anyám balesete miatt. Ha elvesztettem volna, én sem éltem volna túl. Túlságosan szeretem a szüleimet, hiszen csak ők vannak nekem, ők a biztos pont az életemben. Mikor Hanna szakított velem olyan szarul éreztem magam, de miért? Nem szokott ilyen történni, mert először is én szoktam véget vetni a kapcsolataimnak, másodszor pedig nem szokott fájni, ha vége van. Inkább megkönnyebbülök, hogy nem akaszkodik rám egy nő és idegesít a hülyeségeivel. Vele valahogy más volt…

  Talán ha végeztem vele megváltoznak az érzéseim. Ja, mert nekem már azok is vannak. Nagyszerű…

Carlynak végig igaza volt. A francba is hogy én nem hittem neki. Olvasás közben jöttem rá. Annyira nehéz elhinnem, de aligha tehetek mást, mert a jelek és az írott szavak is megmutatják, hogy Chris valóban szeretett. A maga módján annyira, hogy mikor kiléptem a kapcsolatunkból, méghozzá miatta, még magának sem tudta bevallani. Nem tudom eldönteni, hogy ez most romantikus vagy halálra rémít. Annyi mindent átéltünk együtt és olyan dolgokat hozott ki belőlem, amiket sosem gondoltam volna. Anno én is viszont szerettem őt, ő volt az első ember, aki ennyire közel került hozzám. Chris lesz az a személy, akinek a gondolata száz év múlva is fájni fog.

  Azt veszem észre, hogy arcomon könnycseppek szánkóznak, végig majd egyenként beleolvadnak a szőnyegbe. Felnézek. Amy ugyanezt teszi. Hangtalanul együtt sírunk. Nem kell vigasztalnunk egymást vagy ölelkeznünk. Nincs erre szükség. Szavak nélkül is értjük egymást. Becsukjuk, a naplókat majd a helyükre tesszük őket. Látom, hogy Amy végigsimít az ágyon lévő takarón. Sóhajt. Szomorúan elmosolyodok.

- Úgy látom, neked még fáj, nekem meg már megint. – jegyzem meg remegő hangon.

- Ja, utálok ennyit sírni érte de – mondja, mialatt kisétálunk a házból – Christ nem olyan egyszerű elfelejteni, tesz róla, hogy nem lehessen. Nyomot hagy az emberben.  – kis szünetet tart – Tudod, épp miatta ismertem meg egy fantasztikus embert.

- Hát akkor hajrá kislány. – kacsintok rá. Nekem ott vannak a barátaim és Niall neki pedig ez a fantasztikus személy. Remélem, végre boldogok lehetünk.

  Hazaérve leveszem a ruháimat és átöltözök pizsamába, hogy kialudhassam magam. Azonban a figyelmemet elvonja az egyik farmerom zsebéből kikandikáló papír. Széthajtogatom, és egy levél bontakozik ki szemeim előtt. Gyönyörű, kerek betűk egy halványrózsaszín papíron.

Kedves Hanna,

  A múltunk egy darabkája miatt muszáj találkoznunk. Igen, jól gondolod, Chrisszel kapcsolatos. El kell mondanom egy nagyon fontos dolgot. Négyszemközt kell beszélnünk. Ezt nem bírom tovább magamban tartani és tudom, hogy előtted már nem sokáig marad titok. Úgyis kiderítenéd, és inkább halld tőlem, mint mástól. Személyesen, őszintén szeretném elmondani, hogy mi történt. Hívni foglak, hogy hol és mikor találkozzunk. És…

Boldog születésnapot!

Taylor Swift

Na, ez érdekes lesz tekintve, hogy a nagy részét már tudom. Azonban kíváncsi vagyok az ő verziójára is.